Ujhelyi Adrienn: Online csoportok kívülről és belülről. Az internetes közösségek szociálpszichológiai vizsgálata

„Az internet nem jó és nem rossz – csupán jellemző.
Tükör. Úgy tűnik, ami ennek révén keletkezik, nem radikálisan új.
A hálólét örökli a társadalmi lét megannyi nyűgét és nyavalyáját.” (Ropolyi, 2006)

Az internet életünk egyik meghatározó színterévé vált. A hatvanas évek néhány összekötött gépéből mára egy az egész világot összekapcsoló interaktív hálózati médium született, melynek vizsgálata több szempontból is kihívások elé állítja a szakembereket: az egyik alapvető nehézség az internet rendkívül összetett természete. Felfogható és vizsgálható technikai eszközként (mint számítógépek rendszere), mint a kommunikáció szereplője (aktív ágens, mely interpretálja a kommunikációs tartalmat), mint kulturális közeg vagy akár mint önálló organizmus (Ropolyi, 2006). E komplexitás miatt a kutatás több diszciplínához is kapcsolódik, melyek jelentős eltérést mutatnak abban, hogy mikor fedezték fel maguknak a hálózatot, mint a vizsgálódás lehetséges tárgyát. A társadalomtudományok közül ma főleg a szociológia, a jogtudomány, a pedagógia, a politológia és a kommunikációkutatás foglalkozik a területtel, a pszichológiatudományon belül a klinikai és személyiséglélektani megközelítés dominál (lásd például az internetaddikció kutatása (Demetrovics, Kun, 2007). A szociálpszichológia és az infokommunikációs technológia (IKT) több ponton is összekapcsolódhat. E dolgozatban azért választottuk az online társas élet számtalan aspektusából az online csoportokat és azok percepciójának témakörét, mert véleményünk szerint egyrészt ezek társadalomlélektani vizsgálata hiányzik leginkább, másrészt mert a diszciplína ehhez a területhez tud legértékesebben hozzájárulni. A téma nem csak tudományos szempontból releváns, társadalmi szerepe is egyre jelentősebb. Míg mára embere tízmilliói csatlakoznak online csoportokhoz (minden statisztikai adatnál többet mond egyetlen tény: a Facebook a világ 3. legnépesebb országa lehetne, az eddig regisztrált 800 millió felhasználójával (FB Statistics, 2011), a laikus diskurzus (és olykor a tudományos is) még mindig arra korlátozódik, hogy ezek csoportnak tekinthetők-e egyáltalán.

Online csoportok

A virtuális közösségek definíciója nem egyszerű, már maga a szóösszetétel is utal paradox jellegre: míg tradicionálisan a közösség egy adott földrajzi helyhez köthető, addig a virtuális jelző a fizikai hely nélküliséget sugallja (Wellman, Gulia, 1999). Az egyik legkorábbi leírást Rheingold (1993) adta az egyik ilyen közösségről, az 1985-ben indult WELL-ről (Whole Earth ‘Lectronic Link). Szerinte a „virtuális közösségek olyan társadalmi gyülekezetek, amelyek az Interneten tűnnek fel, ha ehhez elég ember a megfelelő emberi érzésekkel nyílt megbeszéléseket folytat, és személyes kapcsolatok hálóját alkotja a kibertérben.” (Rheingold, 1993, 5.).

Az online közösségek legfontosabb jellemzői

Az online csoportokkal kapcsolatos kutatások centrumában sokáig a „valódi” csoportokkal való összevetés állt. A kezdeti kutatások főleg a különbségekre fókuszáltak, szembeállítva a valódi csoportokat az interneten szerveződő „ál- vagy pszeudoközösségekkel” (Papadakis, 2003). Szerintük utóbbiakat azért nem lehet tényleges közösségnek tekinteni, mert nem tudják reprodukálni az offline közösségek szerepét és jelentőségét. Az empirikus vizsgálatok azonban gyakran ennek ellentmondó eredményekre jutottak. Azt találták például, hogy léteznek alapvető hasonlóságok: ugyanúgy kialakulnak a normák és szerepek (McKenna, Seidman, 2005; Coovert, Burke, 2005), ugyanolyan csoportdinamikai folyamatok játszódnak le, kialakul a közös nyelv, a csoportstruktúra, megfelelő feltételek mellett fellép a konformitás, vagy a csoportpolarizáció (Postmes et al., 2001).

Az offline[1] és az online csoportok között azonban van néhány fontos különbség, melyek közül a legtöbb abból fakad, hogy utóbbi esetében a technológia mediálja a kommunikációt. Ennek egyik következménye, hogy gyakran a személyes kommunikáció is nyilvános és rögzített. További folyomány, hogy nincsenek idői vagy téri kötöttségek, a hagyományos fizikailag, földrajzilag behatárolt tereket az azonnaliság és mindenhol ott levés helyettesíti. Ebből fakadóan a kapcsolatépítésben nem a közelség a fő szervező erő  ̶  mint oly gyakran a valóságban  ̶ , hanem a hasonló érdeklődés tartja össze az embereket. Az online közösségek szabadon választottak, a tagság önkéntes, döntés következményei, tehát főleg a személyes érdekek és szükségletek tartják össze. A csoportok felépítését a hierarchia helyett a hálózati struktúra jellemzi. Az online közösséget a kommunikáció osztott szabályai alkotják, a nyelv meghatározza a csoport határait, a tagok helyét és státuszát: a közösség teste maga a szöveg (speech communities; Paolillo, 1999).  További eltérés, hogy a résztvevők lehetnek anonimek. Ennek egy speciális esete a leskelődés vagy kukkolás. A kukkolás (lurking) jellemző tevékenység az online csoportok esetében, a beszélgetés aktív hozzászólói csak a látogatók egy kisebb csoportját takarja, nagy részük – noha folyamatosan olvassák a hozzászólásokat  ̶ , láthatatlanok maradnak (gyakori megnevezés: read-only). Ők jeles alkalmakkor, nagy érzelmeket kiváltó eseményeknél jelennek csak meg. A szó ez esetben nélkülözi a negatív konnotációt, nem a leskelődés adja a lényegét, hanem a háttérben maradás, ők alkotják a „csendes tömeget”. Egyes becslések szerint a kukkolók aránya akár a 90%-ot is elérheti (Katz, 2003). Mind a hozzászólók, mind az oldal hirdetői, fenntartói tisztában vannak jelenlétükkel, tulajdonképpen a csoport szerves részét alkotják.

Entitativitás

Campbell 1958-ban vezette be a kifejezést a szakirodalomba, majd a szociálpszichológia homlokterébe Hamilton és Sherman 1996-os cikke emelte újra (Hamilton, Sherman, 1996). A szó azt jelöli, hogy egy adott közösség mennyire csoportszerű, mekkora a „létezőségi foka”. Az entitatív csoport nem túl nagy, van valamilyen alapvető természete, a határai világosak és szilárdak, a csoportnak van története, a csoporttagok hasonlítanak egymásra, egymással kommunikációban állnak és fontos számukra a csoport. Az, hogy mennyire látunk csoportszerűnek egy csoportot, meghatározza, hogy hogyan gondolkodunk és érzünk az adott közösséggel kapcsolatban, milyen elvárásaink vannak vele szemben, de még azt is, hogy mennyire látjuk fenyegetőnek (Castano et al., 2003).

A legfontosabb kiindulópont, amit kutatásunkban felhasználtunk, az Lickel és munkatársai 2000-ben született tanulmánya volt, mely offline csoportok entitativitáspercepciójával foglalkozik (Lickel et al., 2000) és a csoportok tanulmányozásának egy empirikusan megalapozott keretrendszerét alakította ki. A tanulmány célja egyrészt a különböző csoportok észlelt entitativitásának felmérése és összehasonlítása, valamint az entitativitással leginkább összefüggő tényezők megtalálása volt, és a csoportok nagyobb kategóriákba rendezése. Az eredmények szerint az észlelt entitativitást leginkább az interakció, a csoport fontossága, a tagok hasonlósága, a közös célok és a közös cselekvés képessége határozza meg. A szerzők négy fontos csoporttípust azonosították, melyek erősen különböznek a mért változók tekintetében: intim csoportok (barátok, család, partner), feladatcsoportok (munkatársak, bizottság), társadalmi kategória (nők, feketék, amerikaiak) és laza társulások (bankban sorban állók, azok, akik szeretik a komolyzenét).

Az online csoportokhoz való csatlakozás motivációi

Az online közösségekhez való csatlakozás motivációit a legtöbb kutatás a Használat és igénykielégítés elmélet keretében értelmezte. Bár ahány kutatás, annyiféle megnevezés és osztályozás, a szakirodalomban leggyakrabban felmerülő szükségletek besorolhatók az alábbi kategóriákba: gazdasági érdek, szórakozás, önfejlesztés, társaság, menekülés és hírnév (1. táblázat).

1. táblázat. Az online közösségekhez való csatlakozás motivációi a kutatások tükrében

1.  vizsgálat. Online csoportok percepciója

A vizsgálat célkitűzései

Az első vizsgálat arra koncentrál, hogy hogyan percipiálják az online csoportokat a külső szemlélők. További kérdés, hogy milyen tényezők befolyásolják leginkább ez az észlelt csoportszerűséget: az interakció mennyisége, a tagok hasonlósága, a közös cél és cselekvés képessége, a csoport létezésének idői viszonyai, a csoport nyílt vagy zárt volta, vagy az egyén életében betöltött fontossága. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen nagyobb kategóriába rendeződnek a percepcióban a netes közösségek.

Minta és eljárás

A vizsgálatban 79 nő és 63 férfi (összesen 142 fő) vett részt. Az átlagéletkor 24,6 év (16-61 év között). A személyek kiválasztásánál kiemelt szempont volt az internetezésben való jártasságuk.

A Lickel és munkatársai (2000) által alkalmazott kérdőív online csoportokra adaptált változatát használtuk. Ez a demográfiai (kor, nem) és internethasználatra vonatkozó (mióta és mennyit internetezik) kérdések mellett az online csoportok percepciójára vonatkozott. Először 15 online csoportot (egy chatszobában beszélgetők, egy blog hozzászólói, egy hírlevélre feliratkozottak, Facebook felhasználók, két emailező ember, egy adott társkeresőn regisztráltak, internetezők, bloggerek, egy fórum moderátorai, Youtube felhasználók, iwiw felhasználók, egy híroldalt olvasók, online szerepjátékosok, egy szexoldal előfizetői, egy flashmob) kellett szabadon kategorizálni, majd ugyanezeket a csoportokat kellett 9 tulajdonság (csoportszerűség, anonimitás, közös célok, közös cselekvés, tagok közti hasonlóság és interakció, fennállás időtartama, csoport zártsága és fontossága) mellett egyenként jellemezni. (Az online csoportok ismertségét egy elővizsgálat segítségével teszteltük.)

Eredmények

Mindenekelőtt a különböző csoportok csoportszerűség és az anonimitás átlagait számoltuk ki. A 2. táblázatból kitűnik, hogy a kitöltők e két szempontból változatosnak találták a felsorolt közösségeket. Legmagasabb érték a moderátorokhoz tartozott (3,17), a legkevésbé csoportszerűnek pedig a híroldalak olvasóit találták (1,49). Az internetes csoportok csoportszerűség-mutatója összesítve 2,43 lett, szemben a valós csoportok 3,08-as átlagával (Lickel et al., 2000).  Az anonimitásértékelések átlaga 2,8 lett. A legmagasabb érték a híroldalaké volt (4,40), míg a legalacsonyabb a Facebookhoz tartozott (1,21).

2. táblázat. A különböző csoportok csoportszerűség és anonimitás-átlaga

A regresszióanalízis eredménye azt mutatta, hogy a megfigyelők számára létezik néhány kiemelt tulajdonság (interaktivitás, hasonlóság, közös cselekvés és cél) melyek alapvetően befolyásolják a csoportok entitativitásának megítélését, és ezek a szempontok az offline csoportoknál is meghatározónak bizonyultak. A korrelációs mátrixból kiderült, hogy az anonimitás egyáltalán nem mutatott együttjárást az entitativitással, kizárólag a fontossággal állt szignifikáns, de nem túl erős negatív korrelációban (r=-0,213; p<0,05).

 Az előre megadott tulajdonságok mentén történő értékelés alapján klaszteranalízis segítségével négy nagy kategóriát tudtunk elkülöníteni: (1) közösségi oldalak (Facebook és Iwiw felhasználók); (2) kapcsolatorientált, interaktív csoportok (chatelők, blogolvasók, társkeresők, bloggerek, szerepjátékosok, flashmob); (3) nagy, anonim, kevéssé entitatív csoportok (internetezők, Youtube-nézők, hírlevél tagjai, híroldalt olvasók, szexoldal előfizetők); (4) zárt, nagyon entitatív közösségek (moderátorok, mailezők) (1. ábra). Ezek leginkább az interakció, az entitativitás és az anonimitás mértékében különböztek egymástól.

1. ábra. A tulajdonságlistás klaszteranalízis eredménye

Hogy a két különböző feladatból származó eredményeket direkt módon is összevethessük, a kategorizációs feladat eredményein is elvégeztünk egy klaszteranalízist, aminek eredményeképp szintén egy négyklaszteres struktúrát kaptunk. (2. ábra). Az eredményeket összevetve jól látható a különbség: míg az első feladatnál, annak természetéből fakadóan a csoportosításnál meghatározóbbak voltak az előre megadott tulajdonságok (anonimitás, interakció, közös cél), a szabadon történő kategorizációnál más szempontok hatása is érezhetővé vált. Az első esetben kizárólagos klasztert alkotó Facebook és Iwiw felhasználók kiegészültek a két e-mailező emberrel és a társkeresőn regisztráltakkal (1. klaszter), akiket összeköt az a tény, hogy ezekben a csoportokban az egyén saját nevén szerepel, általában identitását felvállalva vesz részt a közösségben. A szexoldal előfizetők és a Youtube felhasználók (2. klaszter) összekötő eleme lehet a két csatorna hasonló modalitása, vagyis az, hogy e két internetes közeget a szöveges mellett (vagy helyett) a képi, illetve mozgóképi információ jellemzi. A bloggereket, a flashmobot, az online szerepjátékosokat, és egy fórum moderátorait (3. klaszter) egységesíti a személyesség, illetve az adott közösség fontossága az egyén számára, illetve az a tény, hogy ezekben a közösségekben az aktív részvétel a jellemző. Az 4. klaszter csoportjai jellemzően passzív felhasználókat takar, akikre anonimitás jellemző: blogolvasók, chatelők, híroldalt olvasók, internetezők, hírlevélre feliratkozottak.

2.ábra. A szabad kategorizációs klaszteranalízis eredménye

Az anonimitás és az entitativitás általánosan nem korrelált, de amikor csoportokra lebontva is megvizsgáltuk, azt találtuk, hogy az emberek fejében van egy olyan kategória (a szabad asszociációs feladat 4. klasztere), ahol a kettő együtt jár (ide tartoztak az egy blog hozzászólói, egy híroldalt olvasók, egy hírlevélre feliratkozottak és az egy chatszobában beszélgetők.

2. vizsgálat. Online közösségek a tagok szemszögéből

A vizsgálat célkitűzései

A következő részkutatás „belülről” vizsgálja az online közösségeket, vagyis ezen csoportok résztvevőit kérdezi arról, hogy milyennek látják saját csoportjaikat az entitativitás és anonimitás dimenzióiban, előbbin belül kitérve annak lehetséges meghatározó tényezőire: az interaktivitásra, a zártságra, a csoporttagok hasonlóságára, az együttműködésre, a közös cselekvésre és a támogató jellegére. A vizsgálódás célját képezte továbbá a csatlakozás motivációs struktúrájának feltárása, illetve az egyes online közösségek tulajdonságprofiljának felrajzolása. Olyan további tényezőket és fogalmakat is bevontunk a kutatásba, mint a csoport társadalmi identitásban betöltött fontossága, a személy affiliációs igénye, vagy a csoporttagság következményei.

Minta és eljárás

A vizsgálatban összesen 337 személy vett részt, nemi eloszlásukat tekintve 232 nő és 105 férfi. Az átlagéletkoruk 23,86 év (szórás: 7,67 év). A vizsgálati személyek kiválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy valamilyen online csoport tagjának vallják magukat. Természetesen egy személy több ilyen csoportban is részt vehet, ezért a kitöltés előtt arra kértük őket, hogy egy adott csoporttagságukra vonatkozóan töltsék ki azt. A Twiline Magazin egy rajongói oldal, ahol a tagokat a közös érdeklődési kör kapcsolja össze. A Facebook egy közösségi oldal (social network).  A moly.hu egy olvasás köré szerveződött honlap. Egy Fogyókúrás fórum, mely egy népszerű női oldal (mindmegette.hu) fórumai között található. A World of Warcraft egy online virtuális játék, egészen pontosan egy csak interneten keresztül játszható szerepjáték (MMORPG, Massively Multiplayer Online Role-Playing Game). A Tumblr 2007-ben indult, egy mikroblog-platform, mely a felhasználók számára lehetővé teszi szövegek, képek, videók, zenék és linkek közzétételét, valamint megosztását.

A vizsgálatban használt kérdőív egy kifejezetten erre a kutatásra összeállított eszköz volt, mely összesen két nagy részből állt: a demográfiai, illetve az online csoportra vonatkozó kérdésekből. Az észlelt entitativitás mérése hasonló volt az előző vizsgálatéhoz, azzal a különbséggel, hogy állításonként voltak megfogalmazva, illetve kiegészültek egy további szemponttal (Képes befolyásolni másokat.). A csoporthoz való csatlakozás motivációira vonatkozó kérdéseket a szakirodalom áttekintése után, az egyik legtöbbet használt kérdőív felhasználásával fogalmaztuk meg (Grace-Farfaglia, 2006: társaság igénye, gazdasági érdekek, önkifejezés, szórakozás, menekülés) kiegészítve az adott minta szempontjából fontosnak gondolt mutatóval (LaRose, Eastin, 2004: hírnév). Ezen kívül rákérdeztünk olyan egyéb csoportjellemzőkre, melyek a szakirodalom, illetve személyes tapasztalatok alapján relevánsnak tűntek: a csoport a vizsgálati személy életében betöltött jelentőségére, a csoporton belüli kapcsolataira, a csoporttal töltött idejére. Kitértünk a csoport jellemzőire, az ott betöltött szerepekre, a kitöltő társadalmi identitásában betöltött fontosságára, a csoporttagság következményeire – például a magány csökkenése csoporthoz csatlakozás óta –, és az anonimitás mértékére. Ezen – inkább a csoportra vonatkozó – kérdések mellett egy személyiségjellemzőt (affiliációs igény) is bevontunk a kutatásba, mely több szerző (Flanagin, Metzger, 2001; Katz, 2003; Ruggiero, 2000) szerint befolyásolhatja az eredményeket.

Eredmények

3. táblázat. Az entitativitás és anonimitás értékei és korrelációjuk

A vizsgálat eredményei szerint belülről az entitativitás nagyobbnak látszik, mint kívülről (átlagosan és csoportonként is). Érdekes módon ez az eredmény az anonimitás esetében is igaznak bizonyult. Leginkább csoportszerűnek a Twiline bizonyult, legkevésbé pedig a Facebook és a Tumblr. Leginkább anonim a Twiline és a WoW, legkevésbé szintén a Facebook. A két tényező bizonyos csoportok esetében korrelált (Facebook és Tumblr), a többi csoportnál azonban nem mutatott összefüggést (3. táblázat).

A regresszióanalízis szerint az entitativitás szempontjából legmeghatározóbb a közös cselekvésre való képesség, interakció, együttműködés és hasonlóság. A gratifikációk faktoranalízise azt mutatta, hogy a különböző csoportok között vannak különbségek abban, hogy melyik gratifikáció a legfontosabb, általánosan elmondható, hogy leginkább a szórakozás, a társaság igénye és a tanulás vezeti az embereket, legkevésbé pedig a státuszemelés (4. táblázat).

4. táblázat. A különböző csoportok 5 gratifikációs faktorban kapott átlagai

Az elvégzett klaszteranalízis szerint a hat csoport két kategóriára bontható (3. ábra). A kapott klaszterek alapján úgy tűnik, hogy az egyik kategória a kisebb létszámú csoportokat tartalmazza (Moly.hu, fórum, Twiline). A másikba a nagy létszámú hálózatok tartoznak (Facebook, Tumblr, WoW).

A többdimenziós skálázás egy további szemponttal egészíti ki a képet: a csoportszerűség mellett (2. dimenzió) felbukkan a realitásfok is, vagyis a megítélés fontos szempontja, hogy mennyire kapcsolódik az online csoport élete az offline élethez (1. dimenzió). Ennek egy fontos összetevője az anonimitás, vagy az, hogy a téma inkább „valóságban gyökerező”, vagy kifejezetten attól eltérő, például egy fantáziavilágba visz el.

A korrelációs mátrixok alapján még néhány következtetés megfogalmazható: az entitatív csoportok fontosabb szerepet játszanak a társadalmi identitásban, a tagjai aktívabban, pozitívabbak a részvétel következményei (5. táblázat). Ezek az eredmények összecsengenek a már idézett szakirodalmi adatokkal.

5. táblázat. A tényezők és a gratifikációk korrelációi (a táblázatban a szignifikáns és 0,3 feletti érték vannak megjelölve; ** p<0,01; *p<0,05)

Diszkusszió

Az első vizsgálat eredményei közül az egyik legfontosabb az, hogy az offline csoportoknál alkalmazott csoportjellemzők online csoportok esetében is értelmezhetőek. Utóbbiaknál alacsonyabb az észlelt entitativitás, de a vizsgálati személyek ugyanúgy látnak különbségeket az egyes csoportok entitativitása között, mint az offline csoportok esetében. A megfigyelők számára létezik néhány kiemelt tulajdonság (interaktivitás, hasonlóság, közös cselekvés és cél) melyek alapvetően befolyásolják a csoportok entitativitásának megítélését, és ezek a szempontok az offline csoportoknál is meghatározónak bizonyultak. Ez ellentmond annak az intuíciónak (és részben a szakirodalmi eredményeknek is), hogy a névtelenség gyengíti a csoportszerűség látszatát. Ez az eredmény azt sejteti, hogy e csoportok más módon entitatívak, mint a szoros, zárt, egymást jól ismerő tagokból álló közösségek. A szakirodalomban nem sok nyomát találni az ezzel a kérdéssel foglalkozó kutatásoknak. Kivétel ez alól Rutchick, Hamilton and Sack (2008) cikke, mely két típusú entitativitást különít el:  a kategória-alapú csoportok entitativitását a hasonlóság határozza meg (esszencia-típusú entitativitás), míg a dinamikus csoportok csoportszerűségénél inkább az interakció és a közös célok a meghatározóak, ez az ágencia típusú entitativitás. Feltételezhetően az anonimitás különbözőképpen hat a kétfajta csoportra és ezáltal az entitativitásra.

Az előre megadott tulajdonságok, illetve szabad kategorizáció alapján megmutatkozó klasszifikáció eltérése azt mutatta, hogy az offline csoportok esetében használatos tulajdonságok nem ragadják meg teljesen az emberek fejében létező reprezentációkat. A multidimenzionális skálázás alapján kapott dimenziók alapján elmondható, hogy a társas jelenlét, személyes bevonódás is fontos jellemzője az online világnak, illetve számít az a netes közeg is, mely a csoport kontextusát adja, és leginkább a modalitásával írható le. Ezek azonban nem felváltják, inkább kiegészítik az anonimitás és entitativitás dimenzióit. Ez utóbbiak viszonyáról az derült ki, hogy rendkívül bonyolultan függnek össze, feltárásra vár, hogy milyen kontextuális tényezők befolyásolhatják az együttjárást.

 A második vizsgálat feltárta az online közösségekhez való csatlakozás motivációit, melyek természetesen csoportonként eltérnek, de általánosan a legjellemzőbbnek a szórakozás, a tanulás, és a társaságkeresés bizonyult. A többszempontos elemzések két főbb kategóriát mutattak ki: az egyik a kisebb létszámú csoportokat tartalmazza, melyet, egymást jól – akár személyesen is – ismerő személyek alkotják, és melyben a tagokat az interperszonális kötődések tartják össze. A másikba a nagy létszámú hálózatok tartoznak, ahol a tagok nem feltétlenül ápolnak személyes kapcsolatot, a csoport életében legfontosabb a cél elérése, a feladat elvégzése, vagy a közös érdeklődés.  Ez a felosztás összecseng a szakirodalomban is megjelenő csoportosítással: Prentice (Prentice et al., 1994) megkülönböztet kötődésen alapuló csoportokat (common bond), melyben a tagokat az interperszonális kötődések tartják össze, míg az identitásalapú (common identity) csoportok esetében a kapcsolat nem a személyeknek, hanem a csoport egészének szól. Ezek a csoportok kevésbé változékonyak, mivel nem személyekre építenek, és kollektív cselekvési lehetőségeik is tágabbak. E megkülönböztetés kísérleti helyzetben (Reicher et al., 1995) is fontosnak bizonyult: a két különböző csoport tagjai különbözőképpen viselkedtek ugyanazon feltételek mellett. Például anonim közegben az identitásalapú közösségek tagjai nagyobb konformitás mutattak, jobban alkalmazkodtak a csoport normáihoz, attitűdjeihez. Ez azt jelenti, hogy a csoport szociálpszichológiai státusza befolyásolja a csoport viselkedését, a részvétel következményeit és természetesen percepcióját is.

Kitekintés

Az online társas jelenlét életünk egyre meghatározóbb színtere lesz. Lassan felnő az első olyan generáció, mely már abba született bele, hogy szociális kapcsolatai egy részét digitális technológia közvetítésével alakítja ki, vagy tartja fenn. Ez az ún. digitális generáció Magyarországon is jelentős réteget alkot. A fiatalok rendkívül magas hányada lép fel nap mint nap az internetre, sőt a magyar 11-16 éves korosztály messze az európai átlag felett használja az internetes közösségi hálózatokat (Kósa, László, 2010), a kontinensen a magyar gyerekeknek van a legtöbb ismerőse ezeken a portálokon (EU Kids Online, 2010). Az új szocializációs ágens sok változást hoz a gyerekek életébe, e nemzedék máshogy gondolkodik, érez, old meg problémákat. A kutatások a különbségeket mindenféle szinten kimutatták: kognitív, társas-emocionális, viselkedésbeli, sőt még neurológiai szinten is (Ujhelyi, 2007).

Az információs társadalom rengeteg olyan helyzettel szembesíti a benne élő egyéneket, melyekre nincs a szocializáció során megtanult, előre gyártott válaszuk. Az „írástudás”, vagyis a társadalomban való boldogulás képessége mindig az adott kor igényeihez mérten létezik. Míg az ipari társadalomban az emlékezés és ismétlés segítségével lehetett boldogulni, ma már sokkal összetettebb tudásra van szükség a sikerhez. Azt a komplex készségrendszert, melyek elsősorban a digitális technológiák (kiemelten az internet) használatához szükségesek, digitális írástudásnak nevezte el a szakirodalom. A más korszakban felnevelkedetteknek nehéz alkalmazkodni az új szabályokhoz, nehéz elsajátítaniuk az új készségeket. E digitális bevándorlók gyakran azt feltételezik, hogy a digitális bennszülöttek már e kompetenciákkal „születnek”. A digitális generáció tagjai azonban – a címkével némi ellentmondásban – nem használják „tökéletesen” a technológiát. Ha a digitális írástudást részképességekre bontjuk, azt tapasztalhatjuk, hogy bizonyos kompetenciák a gyakorlás során szinte maguktól kialakulnak. A gyerekek ún. vizuális írástudása (a képi információ dekódolása és kódolása, a szimbólumokban való gondolkodás képessége) általában kiváló. A technológiai képességekkel (számítástechnikai alapismeretek, programok használata és létrehozása) sincs probléma. A digitális írástudás azonban túllép ezen a technológiai és kognitív szinten: az online világban való boldoguláshoz szükségünk van bizonyos szocioemocionális készségekre: ismernünk kell az etikett online megfelelőjét, a netikettet; tudnunk kell, hogyan csatlakozhatunk egy online csoporthoz; észre kell vennünk, ha át akarnak verni minket, tudnunk kell jó benyomást kelteni, mondanivalónkat írott formában is át kell tudnunk adni (ami nemverbális eszközök hiányában nem mindig könnyű: hogyan lehet például kiabálni írott szövegben?). A digitális írástudás nem csak az egyéni boldogulás szempontjából jelentős, hanem társadalmilag is fontos: kulturális, politikai és gazdasági előnyt jelenthet (Livingstone, 2004).

Az online közösségek sikerének egyik titka talán az, hogy a mai elfoglalt, individuális társadalomba egy kis kollektivitást csempésznek. Másrészt az elmúlt években meghatározóak lettek az olyan alkalmazások (wiki, blog, Flickr, BitTorrent, közösségi oldalak), melyekben kifejezetten dominál a másokkal való interakció, az együttműködés, a csoportokban való részvétel (ezt nevezték el 2004-ben web 2.0-nek). A technológia tovább fejlődése is az aktívabb online közösségi életet támogatja: a mobileszközök elterjedése, az internet helyhez kötöttségének csökkenése a gyors közösségmozgósítás eszközévé teszi az internetet, és az e közösségekben való részvétel az identitáskommunikáció egy meghatározóbb része lehet (Pintér, 2008). A fent említett szocioemocionális készségek jó része csoportokkal kapcsolatos. Jelen dolgozat épp ezért választotta vizsgálódása tárgyául az online csoportokat. Ha megértjük működésmódjukat, felépítésüket, azt, hogy miért csatlakoznak hozzájuk oly sokan, hogy milyennek látják őket az emberek kívülről és belülről, talán segítséget nyújthat abban, hogy „jól” kezeljük őket, például hogy olyan csoportokhoz csatlakozzunk, mely előnyökkel jár. Ahhoz hogy, meg tudjuk tanítani gyermekeinknek a legfontosabb szabályokat, először arra van szükség, hogy kialakítsuk azokat. Ehhez pedig az online valóság szisztematikus leírására és a társas interakciók törvényszerűségeinek felismerésére van szükség.

Irodalom

Castano, E., Sacchi, S., Gries, P. H. (2003) : The Perception of the Other in International Relations: Evidence for the Polarizing Effect of Entitativity. Political Psychology, 24, 3.  449–468.

Coovert, J. Burke, M. (2005): Leadership and decision-making. In: Amichai-Hamburger (ed): The Social Net. Human behavior in cyberspace. Oxford University Press, New York.

Demetrovics Zs., Kun B. (2007): Viselkedéses addikciók. In: Demetrovics Zs.:  Az addiktológia alapjai I. Eötvös Kiadó, Budapest.

Dholakia, U. M., Bagozzi, R. P., Pearo, L. K. (2004): A social influence model of consumer participation in network- and small-group-based virtual communities. International Journal of Research in Marketing, 21, 3, September 2004, 241-263

Eighmey, J. (1997): Profiling user responses to commercial web sites. Journal of Advertising Research, (37) 3.

EU Kids Online (2010)

FB Statistics (2011) https://www.facebook.com/press/info.php?statistics

Flanagin, A. J., Metzger, M. J. (2001): Internet use in the contemporary media environment. Human Communication Research. (27) 1. 153–181.

Grace-Farfaglia, P. et al. (2006): Multinational web uses and gratifications. Electronical Commerce Research, 6.

Hamilton, D. L., Sherman, S. J. (1996): Perceiving persons and groups. Psychological Review, 103, 336-355.

Ishii, K. (2008): Uses and Gratifications of Online Communities in Japan. Observatorio, 2, 3.

Katz, J. (2003): Lurking the Lurkers. http://slashdot.org/features/98/12/28/1745252.shtml

Kósa É., László M. (2010): Fiatalok egy virtuális világban: adatok egy változó világról. Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Konferenciája, Budapest.

Larose, R., Eastin, M. S. (2004): A social cognitive theory of Internet uses and gratifications: toward a new model of media attendance.  Journal of Broadcasting & Electronic Media. 4.

Lee, M., Young, S. (2009): Electronic word of mouth (eWOM): how eWOM platforms influence consumer product judgement. International Journal of Advertising, 28, 3,  473-99.

Lickel, B., Hamilton, D. L., Wieczorkowska, G., Lewis, A., Sherman, S. J., Uhles, A. N. (2000): Varieties of groups and the perception of group entitativity. Journal of Personality and Social Psychology, 78, 223-246.

Livingstone, S. (2004). Media literacy and the challenge of new information and communication technologies [online]. London: LSE Research Online. http://eprints.lse.ac.uk/1017

McKenna, K. Y. A., Bargh, J. A.(1998): Coming Out in the Age of the Intemet: Identity “Demarginalization” Through Virtual Group Participation. Journal of Personality and Social Psychology, 3.

McKenna, K. Y. A.,, Seidman, L. (2005): You, me, and we: interpersonal processes in electronic groups. In: Amichai-Hamburger (ed): The Social Net. Human behavior in cyberspace. Oxford University Press, New York.

Paolillo, J. (1999): The Virtual Speech Community: Social Network and Language Variation on IRC. Journal of Computer-Mediated Communication. 4, 4.

Papacharissi, Z., Rubin, A. M. (2000): Predictors of Internet Use. Journal of Broadcasting & Electronic Media; (44) 2.

Papadakis, M. (2003): Data on Family and the Internet: What Do We Know and How Do We Know It? 121-40. In: J. Turow and A. Kavanaugh, eds., The Wired Homestead. Cambridge, MA: MIT Press.

Parker, B. J., Plank, R. E. (2000). A uses and gratifications perspective on the Internet as a new information source. American Business Review, 18, 43-49.

Pintér R. (2008): Blogok és wikik: a felhasználók által létrehozott tartalmak úttörői. Információs Társadalom, 1. 10-19.

Postmes, T., Spears, R., Sakhel, K., de Groot, D. (2001): Social Influence in Computer-Mediated Communication: The Effects of Anonymity on Group Behavior. Personality and Social Psychology Bulletin, 27 (10). 1243–1254.

Prentice, D. A., Miller, D. T., Lightdale, J. R. (1994): Asymmetries in attachments to groups and to their members: Distinguishing between common-interest and common-bond groups. Personality and Social Psychology Bulletin, 20. 484-493.

Reicher, S., Spears, R.  Postmes, T. (1995): A social identity model of deindividuation phenomena. In W. Stroebe & M. Hewstone (eds.): European Review of Social Psychology, 6, 161-98.

Rheingold, H. (1993): The Virtual Community (online)

Ropolyi L. (2006): Az  internet természete. Typotex, Budapest.

Ruggiero, T. E. (2000): Uses and Gratification Theory int he 21st centrury. Mass Communication and Society. 3.1.  3-37.

Sheehan, K. B., Hoy, M. G. (1999): Using e-mail to survey internet users in the United States: Methodology and assessment. Journal of Computer Mediated Communication, 4 (3).

Stafford, T. F., Stafford, M. R., Schkade, L. L. (2004): Determining Uses and Gratifications for the Internet. Decision Sciences, 35. (2), 259-288.

Ujhelyi A. (2007): Digitális generáció. Alkalmazott Pszichológia. (9) 1. 150-160.

Wellman, B., Gulia, M. (1999). Virtual communities as communities. In M. A. Smith, P. Kollock (Eds.), Communities in cyberspace (pp. 167-194). New York: Routledge.

Hozzászólás letiltva