Takács Anita: A felnőtt, mint digitális állampolgár

A felnőtt, mint digitális állampolgár

A digitális kompetenciák, az információs társadalom kérdéseivel foglalkozó irodalmak a digitális műveltség témakörét javarészt a felnövekvők nemzedékére, az általános- és a középiskola tanulóira vonatkoztatják. Számos véleményt, ajánlást vagy gyakorlati ötletet fogalmaznak meg a tanulók digitális műveltsége fejlesztésének érdekében (www.digitalispedagogus.hu, www.ikt.sulinet.hu, www.oktataskepzes.tka.hu). A cél, hogy a közoktatásból kikerülő fiatalok már rendelkezzenek mindazzal a kompetenciával, amellyel felvértezve helytállhatnak az információs társadalomban. A társadalom részesei azonban azok a felnőttek is, akik ifjúként egyáltalán nem részesültek informatika oktatásban, mivel az alaptantervbe 1995-ben került be a kötelező informatika oktatás (Kovács – Rozgonyi-Borus, 2001), vagy iskolatípustól függően különböző lehetőséggel élhettek, hogy betekintsenek a digitális technológiák világába. Felnőttként – főként önirányított tanulással – szembesülnek a digitális világgal. Egyik sem jobb, vagy rosszabb helyzet, hiszen akár a fiatal tanuló is visszautasíthatja a technológia használatot, és a felnőtt is motivált lehet a tanulásra. A tanulmányban a felnőtt, mint tanuló, mint digitális állampolgár szemszögéből közelítek a digitális műveltség irányába.

A felnőttek tanulása kapcsán a legfontosabb hívószavak az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning, LLL), a kapcsolatos uniós ajánlások (Memorandum, 2001, Kulcskompetenciák az egész életen át tartó tanuláshoz, 2007, Az Európai Unió és a felnőttképzés, 2008), a felnőtt motivációja és a felnőttkori tanulás sajátosságai. A felnőttkori tanulás betölthet pótló, átképző és továbbképző funkciót, célja lehet a munkához való hozzáférés, vagy a munkahely megtartása, de az önmagunkért való tanulás lehetősége hozzásegíthet az életminőség, életvezetés megváltozásához is. Mindennapi aktivitásunk során, a tevékenységeink tapasztalatként létrejött tudást informális tanulásnak nevezzük (Kraiciné – Csoma, 2012). Az informális tanulás életünk szinte minden területét áthatja, a digitális technológia használatával pedig tanulási tevékenységünk folyamatossá vált. A digitális társadalom polgáraiként felelős és tudatos viselkedéssel tartozunk. A technológia gyors elterjedésével igyekszik lépést tartani a köz- és felsőoktatás, azonban az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakmai végzettséget adó felnőttképzés területén nagymértékű lemaradás tapasztalható. A felnőtt nem nevelődött bele a digitális állampolgári létbe, és intézményes felnőttkori tanulása során is csekély ismeretet szerez a technológia használattal kapcsolatban. A szemléletformáláshoz és készségfejlesztéshez átfogó változtatásra lenne szükség a felnőttek oktatása terén. A szándék már létezik, a megvalósításhoz viszont hosszú időre van szükség. (Nagy reformkönyv, 2012)

A digitális technológia használatról, az információs és kommunikációs technológiák (IKT) alkalmazásáról és a digitális írástudásról több Európai Unió által kiadott és magyarországi dokumentum elérhető. Az andragógia történetében jelentős hatással bírnak az uniós dokumentumok, és mivel a digitális műveltségre vonatkozó javaslatokat szeretném bemutatni, eltekintek attól, hogy már idejétmúlt értekezést kihagyjak a felsorolásból. Az Európai Tanács 2000. évi lisszaboni tanácskozása alapján készült a Memorandum egész életen át tartó tanulásról című munkaanyag (Memorandum, 2000). Kulcsfontosságú üzenete az egész életen át tartó tanulás és az élet bármely területén történő tanulási folyamatban a hatékony tanítási és tanulási módszerek, valamint keretek kifejlesztése. A tanulási lehetőségeket a tanulóhoz legközelebb érdemes biztosítani, lehetőség szerint IKT eszközök segítségével is. Megfogalmazódott, hogy az életen át tartó tanulás egyik célja, hogy valamennyi ágazatban minőségi javulás valósuljon meg az oktatás és a szakképzés területén, hogy az így megszerzett tudással az egyén jobban megfeleljen a munkaerőpiac folyton változó igényeinek. A mai tudásalapú társadalomban a tudáshoz, mint erőforráshoz újonnan megszerzett készségekkel férhetnek hozzá az állampolgárok. Mivel a tudásalapú társadalom folyamatosan változik, a családi, munkahelyi és közösségi élethez egyre összetettebb készségekkel szükséges rendelkezni, amelyek – minimálisan elvárható – alapkészséggé válnak. 2000-ben új alapismeretként határozták meg többek között az informatikai jártasságot és a kommunikációs készséget. A digitális műveltséget olyan új készségként jellemzik, amely nélkülözhetetlen a tudásalapú társadalomban és gazdaságban történő tevékenységekhez. (Memorandum, 2000) Általános képesség a tanulás tanulása, az alkalmazkodás és az információ-áradatban való eligazodás, mivel a munkaerőpiac is elvárja az új ismeretek, készségek gyors elsajátítását és az új helyzetekhez való alkalmazkodás képességét. A munkanélküliséget a Memorandum az elvárt készségek hiányának vagy alacsony mértékének tulajdonítja. (Memorandum, 2000)

Számos dokumentumot hoztak létre az elektronikus tanulással kapcsolatban a 2000-es évtől kezdve: eEurope – Információs társadalom mindenkinek, E-learning – A jövő oktatásának tervezése, eEurope 2002 cselekvési terv, E-learning cselekvési terv, Oktatás és képzés 2010 munkaprogram, eEurope 2005 – Mindenki információs társadalma, Az oktatási programok új generációja, Az oktatás és képzés korszerűsítése (Az Európai Unió és a felnőttképzés, 2008).

Magyarországi stratégia az egész életen át tartó tanulásról

Az Európai Unióhoz történő 2004. évi csatlakozást követően a Memorandum ajánlása alapján Magyarország is elkészítette stratégiáját az egész életen át tartó tanulásról (A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról, 2005), mely meghatározza a hazai fejlesztés főbb irányait, a stratégia prioritásait, a társadalmi és gazdasági környezetet, valamint a tanulás kulcsterületeit. A program a 2007-2013 közötti időtartamra határozta meg az emberi erőforrás fejlesztésének főbb irányait, tehát az időszak végéhez érve egyfajta összegzést is végezhetünk a terv megvalósulásának vizsgálatára (természetesen ezt bármely uniós ajánlás realizálódásának tanulmányozásával is megtehetnénk). A stratégia főbb törekvései:

• a tudásalapú társadalom eszközeinek segítségével felzárkózni a fejlett országokhoz
• olyan készségek, képességek, és képzettség megszerzése, amelyekkel javítható a gazdaság versenyképessége, megteremthetők a fenntartható fejlődés feltételei, elősegíthető a leendő és jelenlegi munkavállalók tanulása és foglalkoztathatósága
• az oktatás, képzés feltételeinek javítása
• a hátrányos helyzetű rétegek társadalmi és foglalkoztathatósági helyzetének javítása a szükséges készségek és végzettség megszerzésével
• a finanszírozási rendszer megváltoztatása annak érdekében, hogy fejlesszék a képzési intézmény- és eszköz-rendszert, valamint a képzési módszereket, illetve biztosítsák a tanuláshoz való hozzáférést „fizikailag és virtuálisan” is.

A stratégia kiemelt figyelmet fordít a munkaerőpiac szempontjából hátrányos rétegek tanuláshoz való segítésére, melybe az alacsony végzettséggel rendelkezők (legfeljebb általános iskola), a fogyatékkal élők, a romák, a gyesről, gyedről visszatérők, a migránsok, hajléktalanok és börtönviseltek tartoznak. A munkaerőpiacon egyenlő esélyekkel való induláshoz azonban kihagyja azt a réteget, akik nem rendelkeznek megfelelő kompetenciákkal a helytálláshoz, de nem tartoznak az előbb felsorolt kategóriák egyikébe sem.

Az oktatási rendszernek a gazdaság igényeinek megfelelő kielégítése szempontjából teljesült az elvárása, hogy a szakmai képzettség megszerzése a szükséges kompetenciák elsajátítására irányuljon és modulrendszerű képzési struktúra kerüljön bevezetésre.

A stratégia megállapítja, hogy az egész életen át tartó tanulásban szerepet játszó intézményeknek – kezdve az óvodától, a közoktatási intézményeken át, a felsőoktatás, valamint a felnőttképzés intézménye és a közművelődés színteréig – együttműködésre van szükségük. Erősíteni szeretnék a közművelődési, kulturális intézményhálózat és a civil szervezetek bekapcsolódását a permanens tanulás folyamatába.

Az egész életen át tartó tanulás SWOT-analízisében a veszélyek között említi a digitális szakadék növekedését. (A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról, 2005) Beavatkozási területként jelöli meg az IKT használatának alapkövetelménnyé tételét, kijelölve az IKT fejlesztésének és használatának kiterjesztését az oktatás minden szintjére.

A 2012. év elején kiadott kormányzati dokumentum, a Nagy reformkönyv az oktatásról (főként szakképzésről) és a felnőttképzésről megemlíti, hogy olyan intézkedésekre van szükség, amelyek segítik az alap kompetenciák megszerzését és a munkaerőpiac számára fontos képzettségek elérését. A dokumentum az alacsony iskolai végzettségűek kismértékű foglalkoztatási arányát tekinti a gazdasági aktivitás alacsony szintje okának. A felnőttek egy része végzettség megszerzése nélkül, vagy az alapkészségek erősen hiányos tudásával hagyja el az iskolát, és ezek a korai kudarcok felelősek azért, hogy később, felnőttként sem pótolja iskolai hiányosságait, és nem szerez szakképzettséget. A felnőttképzésbe bekapcsolódók közül egyébként pont azoknak a legalacsonyabb a száma, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a képzésre (alacsony iskolai végzettségűek, idősek, kistelepüléseken élők). A felnőttképzés területén elsődleges cél a minél magasabb számú tanuló bevonása, a tanulási hajlandóság ösztönzése, az iskolapótló funkció, kurrens szakmai kompetenciák megszerzése, a foglalkoztathatóság növelése az alkalmazkodóképesség illetve a kulcskompetenciák fejlesztésével. Ösztönzik a munkahelyi képzések növelését a gazdasági versenyképesség erősödése és a technológiai változáshoz való alkalmazkodás érdekében. Az alacsony idegen nyelv ismeret és a digitális írástudás nem megfelelő szintje következtében tanulási programot indítanak az idegen nyelvi és az informatikai kulcskompetenciák fejlesztése érdekében. (Nagy reformkönyv, 2012) A program során „A tudásod a jövőd” elnevezéssel pályázati projektet indítottak  a két területen, ahol az említett digitális írástudást még mindig csupán az informatikai jártassággal azonosítják.

A magyarországi kormányzati kezdeményezéseknél maradva, még a Nagy reformkönyv elkészülése előtt az infokommunikációért felelős államtitkár dokumentumot adott ki a digitális megújulással kapcsolatban, amely helyzetértékelés, jövőkép és cselekvési terv egyben (Digitális Megújulás Cselekvési Terv, 2010). Jövőképükben a digitális hozzáférés, az esélykiegyenlítődés gondolata szerepel, fel szeretnék számolni a digitális szakadékot az internethasználók és attól távolmaradók között. Célul tűzték ki, hogy valamennyi állampolgár számára hozzáférhetővé teszik a szélessávú infrastruktúrát, hogy a felhasználók életüket jobbá tegyék az elérhető szolgáltatásokkal, emellett az embereket meg kívánják tanítani a szolgáltatások használatára is. Mindennek oka, hogy digitálisan írástudatlan marad, aki nem fejleszti az IKT eszközök és szolgáltatások használatát, és az információfeldolgozás ezen módját. A kormány célja a cselekvési tervvel a digitális írástudatlanság felszámolása, melytől gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő hatást várnak. A digitális írástudás a munkaerőpiac alapkövetelményévé vált, a foglalkoztathatóságot csökkenti a készség hiánya, ami hátráltatja az ország versenyképességét is. Emellett késlelteti a tervezett online kormányzati, közigazgatási és egészségügyi szolgáltatások alkalmazásának elterjedését. A digitális készségek alacsony szintje a munkaanyag szerint korlátozza a tömeges részvételt a felnőttképzésben, mivel széles körben nem terjednek el az online képzési formák.

A cselekvési terv többek között figyelmen kívül hagyja a digitális esélyegyenlőtlenség kérdéskörét, ugyanis a hátrányos helyzetű rétegek, akik általában alacsony (alapfokú vagy kevesebb) iskolai végzettséggel rendelkeznek, napi szinten küzdenek az életkörülményeik fenntartásáért. Számukra irreális törekvés az IKT kompetenciák fejlesztése. Ettől eltérő példával élve az online képzési formák elterjedésében a digitális hozzáférésnek is nagy szerepe van, nem csupán a digitális írástudás hiányának. Az online tanuláshoz szükséges infrastruktúra éppen a hiányos tudással rendelkezőknél nincs jelen. A problémán segíthetne a civil kezdeményezés, vagy az önkormányzati fenntartású művelődési házak közreműködése, de forrás híján a szándék nem valósulhat meg. A hátrányos helyzetű felnőtt nem biztos, hogy felismeri a tanulás szükségességét.

A felnőttek oktatása

A felnőttkori tanulás, és így az életen át tartó tanulás különböző szinten, de valamennyiünknél végbemegy. Az informális tanulási tevékenység sokszor nem tudatos, a napi élet velejárója. Nem formális tanulásról akkor beszélhetünk, amikor a tanulási folyamat szándékos, de még nem intézményesült. Rendszerint végzettséget nem adó képzések tartoznak ide, melyek színtere lehet a munkahely és a civil szféra. (Memorandum, 2000). Formális tanulás pedig a legszervezettebb, mindig intézményi keretek között megvalósuló tanulási forma, amely bizonyítvány, végzettség megszerzésével zárul (Kraiciné – Csoma, 2012). Az oktatás világára a formális tanulás túlsúlya jellemző, a szakképzettség megszerzésére irányuló tanulási cél uralja a piacot a felnőttképzésben is. A nem formális tanulás pedig egy felfedezésre váró, kiaknázatlan terület, ahol ténylegesen beteljesedhetnének azok a folyamatok, melyek a felnőtt tanulást jelentik, azoknak valódi célt adhatnak.

A felnőttek önálló tanulásának segítésével foglalkozó tudományág az andragógia, mely a felnőttek iskolai és iskolán kívüli nevelésének elmélete és gyakorlata. Kutatja az oktatás, képzés cél- és feladatrendszerét, alapelemeit, folyamatának törvényszerűségeit, módszereit és eszközrendszerét (Kraiciné – Csoma, 2012).

A köznapi gyakorlatban a felnőttoktatást, felnőttképzést és felnőttnevelést, mint fogalmakat a felnőttek szervezett tanulására egymás szinonimájaként használják. A legáltalánosabb kategóriaként a felnőttképzést használják, a felnőttképzési törvény is ezt alkalmazza. Durkó Mátyás szerint a felnőttnevelés „a nagykorú és felnőtt ember személyiségének meghatározott célok érdekében folyó, céltudatosan szervezett fejlesztése”. (Benedek et al., 2002. 172. o.) A felnőttnevelés a felnőtt személyiség gazdagodásának és differenciálódásának elősegítése a felnőttoktatás keretein belül azzal, hogy a felnőtt új ismereteket sajátít el, új képességeket alakít ki, és magatartásformákat hoz létre (Durkó, 1999). A felnőttnevelés tartalmazza a formális és a nonformális nevelési, oktatási formák összességét, részét képezi a felnőttoktatás és a felnőttképzés. A felnőttnevelésnek azt a területét nevezzük felnőttoktatásnak, ahol ismeretnyújtáson és elsajátításon keresztül valósul meg a nevelés. A felnőttoktatás Magyarországon iskolarendszerű, tanfolyami és iskolarendszeren kívüli formában valósulhat meg, így egyaránt létrejöhet zárt, szabadabb és teljesen kötetlen képzés is. A fő hangsúly a tanuló önállóságán van, vagyis a felnőtt tanuló egyéni elsajátítási folyamatait közvetett irányítással segítik. Felnőttképzés alatt a felnőttek céltudatos és tervszerű fejlesztését értjük, ami mindig valamely kompetencia megszerzésére irányul.  Általában hivatalosan elismert végzettséget adó szakmai képzés, továbbképzés vagy átképzés.  (Zrinszky, 2008)

Ha a digitális műveltség kompetenciájának megszerzését szeretném a rendszerbe illeszteni, akkor az informális tanulás területére sorolnám. Egyelőre ugyanis a felnőttek a belső vagy a külső (munkahelyi elvárás) motiváció hatására fejlesztik digitális készségeiket. Az önirányított tanulás számos előnnyel jár, de a tudatos kompetenciafejlesztéshez hasznos lehet a segítő, a mentor személye, aki a tanulót támogatja, irányt mutat. Intézményesült keretek között – ha az érettségi vizsgát célul tűző középiskolai felnőttoktatást figyelmen kívül hagyjuk – kevés lehetőség adódik a digitális írástudás fejlesztésére. A szakképzettséget adó felnőttképzésben ugyan már előírják a kompetenciák fejlesztését, a valóságban nem követhető figyelemmel a megvalósulásuk a piac sokfélesége miatt. A digitális műveltség fejlesztésének megvalósításában fontos szerepet szánnék az intézményes felnőttképzésnek is. A szakmai képzésekbe, ahol ez lehetséges, beépíteném a digitális írástudás gyakorlati kompetenciafejlesztését. Eltekintve az OKJ szakmai végzettséget adó képzésektől, a felnőttképző intézmények egy digitális műveltség megszerzésére irányuló képzési programot akkreditálhatnának, ahol elsősorban nem informatikaoktatás menne végbe, hanem gyakorlati, életszerű felhasználás megtanítása. Természetesen attól, hogy a képző meghirdeti programját, az igény még nem lesz magasabb, annak felkeltéséhez egyfajta mozgalomra, nagyobb nyilvánosságra lenne szükség. A civil szervezetek, helyi könyvtárak, közösségi házak, művelődési központok is színesíthetnék képzési kínálatukat, programjaikat tanulókörök, szakkörök létrehozásával, vagy pályázatok igénybevételével.

A felnőtt tanuló

A felnőttképzési törvény a tankötelezettségét teljesítő természetes személyt tekinti felnőttnek. (2001. évi CI. törvény, 2013. évi LXXVII. törvény) A felnőtt tanulási teljesítménye nagy részben függ a már meglévő kompetenciától és a tanulékonyságtól, mely utóbbit alkotja a motiváció, a tudás hasznosítása, a meglévő tudás és társadalmi feltételek. A felnőtteket a tanulásban segíti az élettapasztalatuk, az ebből adódó gyakorlatias gondolkodásuk, nagyobb motivációjuk és felelősségtudatuk. Ezzel szemben hátráltatja őket a munkából, családból, egyéb közösségi szerepből adódó időhiány, a kisebb koncentrálóképesség, a változástól való félelem és a tanulás-módszertani hiányosságok. Nagy hátránnyal indul az a felnőtt, aki hosszabb kihagyás után kezd el újra tanulni, ugyanis a tanulási képesség a kihagyott idő múlásával gyengül. Ha az iskolarendszerű oktatás után a tanulás – akár csak informális vagy nonformális szinten is – folyamatos marad, elkerülhetők a nehézségek. (Zrinszky, 2008)

A felnőtt tanuló pragmatikus, fontos számára, hogy lássa tevékenysége célját. Emiatt céltudatos, teljesítményorientált, és nagy a belső késztetése, motivációja és kitartása, ha kitűzte a tanulási célt maga előtt. Gyengesége, hogy fél az alkalmatlanságtól, megmérettetéstől. A tanulási motiváció annál tovább fennmarad, minél jobban kielégítette szükségleteinket az adott tevékenység. Az eredményes tanulásnak öngerjesztő jellege van: sikeres tanulás esetén pozitív visszacsatolást kapunk tanárunk értékelésekor, mely örömöt okoz számunkra, növeli az önbizalmat, és egy magasabb igénynívót támaszt. Ebből kifolyólag a korábbinál erősebb motivációt érzünk, hogy a kiváltó teljesítményt, a tanulási sikert újra és újra elérjük, így a kör folyamatosan ismétlődik. Ugyanez a hatás érvényesül akkor is, ha tanulási kudarc ér bennünket, csak ellentétesen. A kudarc vagy a negatív visszacsatolás elveszi a tanulás örömét, gátakat szab, csökkenti az önbizalmat, bizonytalanságot, kishitűséget okoz, a tanulás érdektelenné válik, a motiváció csökken, nem ösztönöz jobb tanulásra. A negatív tanulási spirálból sokkal nehezebb kijutni, mint a pozitívból. (Zrinszky, 2008)

Számos körülmény állhat fenn, melyek mellett a felnőtt nem szívesen vesz részt a tanulásban. Nem kezd bele a felnőtt abba a képzésbe, ahol nem látja maga számára a célt, vagy a cél túl távolinak tűnik. Fontos, hogy az oktatás során az intézmény és az oktatók is vegyék figyelembe a felnőtt eltérő életkori sajátosságait mind a tanórán való bánásmódban, mind pedig az oktatásszervezés területén. Előbbi eléréséhez kerülendőek a közoktatásban használt módszerek, utóbbinál pedig figyelembe kell venni a családi viszonyt, a munkaidőt a képzés beosztásánál. A tanulás folyamatában pedig az eredményességéről a felnőttnek visszajelzést kell kapnia, különben elbizonytalanodik. (Zrinszky, 2008)

A módszerek kiválasztásánál figyelembe kell venni az elérendő célt, a közvetítendő tartalmat, a személyi feltételeket, valamint az objektív feltételeket. Az elérendő cél megmutatja, hogy milyen állapotot kívánunk elérni, vagyis a hallgatók a képzés végeztével mire lesznek képesek. A cél meghatározza az átadandó tartalmat, és az ehhez alkalmazandó módszereket.  A közvetítendő tartalom meghatározása érdekében figyelembe kell venni az elsajátítandó ismeretanyagot, fogalmakat, folyamatokat, amelyeket a képzés során az oktató át kíván adni a résztvevőknek. A tanítási módszereknek a tanítási-tanulási folyamat résztvevőit, az előadók és hallgatók igényeit szem előtt kell tartania. A felnőttoktató személye meghatározó a képzés sikerességét illetően. A korábbi elvárások alapján az oktatónak legfőképp megfelelő iskolai végzettséggel, így magas szintű szakmai tudással kell rendelkeznie, amely valóban elengedhetetlen feltétel az oktatás során. A felnőtt tanuló bizonytalannak tartja a nem felkészült oktatót. A felnőttoktatónak a szakmai ismeretek mellett a módszertani ismeretekben is jártasságot szükséges szereznie, hogy az átadandó ismeretanyagot legmegfelelőbb módszerválasztással tudja leadni úgy, hogy azt a résztvevők összetételének megfelelően választja meg. A módszerek kiválasztásánál elsődlegesen a résztvevők létszámát, felkészültségét, előzetesen megszerzett tudását, valamint a módszerekkel kapcsolatos attitűdöket szükséges számításba venni. (Kerülő, 2011)

A felnőttoktató, csakúgy, mint felnőtt tanulója ugyanazokkal az életkori és tanulási sajátosságokkal rendelkezik, legyen szó motivációról, tanulási hajlandóságról. A felnőttoktató személyének hitelesnek kell lennie. Míg a közoktatás számára pedagógus-, tanárképzés működik, addig a felnőttek tanulásához nincs elfogadott vagy kizárólagos oktatói szerep. A felsőoktatásban az andragógia szakon nem felnőttoktatókat képeznek. Felnőttképzésben gyakran találkozok pedagógusokkal, akik a tanult pedagógiai módszereikkel oktatják a felnőtteket, mely nem vezet sikeres tanuláshoz. Természetesen – az általánosítást elkerülve – számos pedagógus különbséget tesz a gyermekek és a felnőttek tanítása között. A digitális írástudás fejlesztésénél a felnőttoktató személye, beállítódása határozza meg az oktatás folyamatát. Ideális esetben a felnőttoktató a sikeres képzés érdekében fejleszti saját kompetenciáit, így a digitális műveltségét is.

A felnőtt tanuló motiváltabb a tanulásra, ha önmaga érzi az igényt, mintha a munkáltató iskolázza be. A motivációnak nagy szerepe van az egész képzési folyamatban, hiszen a felnőtt a munka és a családi élet mellett vállal tanulói szerepet is. Mivel a felnőtt pragmatikus, a használható, a mindennapokba beépíthető tudást részesíti előnyben. A digitális műveltség fejlesztése során az elérendő cél a felnőtt életkörülményeinek javítása azáltal, hogy a megszerzett digitális kompetenciákkal segítheti munkáját, tanulását és kényelmesebb életvitelt folytathat tevékenységeinek leegyszerűsítése miatt. A tanulási cél így nem a tanúsítvány vagy bizonyítvány megszerzése, hanem a képességek, készségek alkalmazása. Ezáltal elkerülhető a teljesítménytől való félelem, mert nincs záróvizsga. Fontos azonban, hogy a képzés során az oktató folyamatos visszajelzést adjon a haladásról, amely erősíti a pozitív motivációs spirált.

A nemzetközi ISTE szervezet (International Society for Technology in Education) tanárokra, tanulókra és adminisztrátorokra vonatkoztatva fogalmazta meg az elvárt kompetenciarendszert (ISTE, 2011). A tanárok számára az alábbi sztenderdet állította össze:

• a tanár inspiráló és facilitáló szereppel segítse a tanulók tanulását és kreativitását
• tervezze és fejlessze a digitális technológiával támogatott tanulás tapasztalatát és ezt figyelembe véve értékelje a tanulói teljesítményt
• a pedagógus mutasson példát a digitális tanulásban és munkában
• támogassa és mutassa meg a digitális állampolgárság és a digitális felelősség gondolatát
• a tanár folyamatosan fejlessze tudását, szakmai gyakorlatát, és mutassa be a digitális eszközök hatékony használatát a szakmai közösségnek (Ollé, 2011)

Az ajánlást a felnőttek tanításában/tanulásában alkalmazva is érvényesek lehetnek a megfogalmazott gondolatok.

Európai Referenciakeret kulcskompetenciái

Az Európai Bizottság referenciakeretben fogalmazta meg az életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákat (Kulcskompetenciák az egész életen át tartó tanuláshoz, 2007). Az ajánlás megfogalmazza, hogy a globalizáció hatására a minket körülvevő világ gyorsan változik, mellyel csak meghatározott kulcskompetenciák birtokában tarthatunk lépést. A kompetenciák megszerzésében az oktatásnak kiemelt szerepe van. A referenciakeret célja azon kulcskompetenciák meghatározása, amelyek a tudásalapú társadalomban való éléshez és foglalkoztathatósághoz elengedhetetlenül szükségesek. A felnőttképzésnek lehetőséget kell biztosítania a kompetenciák megszerzésére és megőrzésére. A kulcskompetenciák azok a készségek, ismeretek, attitűdök, amelyek segítik a személyes önmegvalósítást, a társadalmi beilleszkedést és a foglalkoztathatóságot.

A referenciakeret nyolc kulcskompetenciát határozott meg:

• anyanyelven folytatott kommunikáció
• idegen nyelven folytatott kommunikáció
• matematikai kompetenciák és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén
• digitális kompetencia
• a tanulás elsajátítása
• szociális és állampolgári kompetenciák
• kezdeményezőkészség, és vállalkozói kompetencia
• kulturális tudatosság és kifejezőkészség

Az írás, olvasás és számolás, valamint az információs és kommunikációs technológiák (IKT) alapkészségek a tanuláshoz. Számos más készség, mint a kreativitás, problémamegoldó képesség, kritikus gondolkodás, kezdeményezőkészség, kockázatértékelés, döntéshozó képesség az egyes kulcskompetenciák lényegi elemei. A digitális kompetencia az ún. információs társadalmi technológiák (IST) használatát jelenti az IKT készségre alapozva a munka, a kommunikáció és a szabadidő során. A kulcskompetenciához tartozó alapvető készségnek számít az információ keresése és feldolgozása, az eszközhasználat az információalkotás, bemutatás során, az internetalapú szolgáltatások alkalmazása, mindezt a kritikus gondolkodás szellemében, a kreativitást és az innovációt szem előtt tartva. A dokumentum külön felhívja a figyelmet a felelősségteljes használatra.

Digitális írástudás vagy digitális műveltség

Az iskola, így a felnőttképzés, valamint a társadalmi lét egyre inkább összefonódik a digitális társadalommal. Mindazok, akik használják a digitális technológiát, kapcsolatba kerülnek a digitális állampolgársággal. Ahogyan egy hagyományos értelemben vett társadalomban, úgy a digitális társadalomban is meghatározott állampolgári jogok, kötelezettségek, elvárt és ajánlott viselkedésformák érvényesülnek. A hangsúly a technológia használatának elsajátításán van, de hiányzik a viselkedési normák, a helyes utak megtalálása, a tudatos használat. Az Európai Unió és a hazai stratégiák és dokumentumok is főként az írástudást, mint a technológia használatának képességét értették a kifejezésen. Mike Ribble kilenc kategóriát határozott meg, amelyek a digitális állampolgárság elemeit képezik:

• digitális hozzáférés: a digitális technológiákhoz való hozzáférést jelenti
• digitális kereskedelem: elektronikus vásárlás és eladás
• digitális kommunikáció: elektronikus információcsere
• digitális írástudás: a technológia használata, tanítása és tanulási folyamata
• digitális etikett: elektronikus viselkedési sztenderdek
• digitális jog: elektronikus felelősség a cselekedetekért
• digitális kötelezettség és felelősség: felhasználói jogok megvédése
• digitális egészség és közérzet: testi és lelki közérzet a digitális technológia világában
• digitális biztonság: információvédelem

Az elemek viselkedési módot tükröznek, amelyek a tudatos felhasználót jellemzik. Az egyén produktívvá és felelős állampolgárrá akkor tud válni, ha elsajátítja a digitális állampolgárság kompetenciarendszerét. Az oktatóknak segíteniük kell megérteni a digitális technológiát, hogy tudatos felhasználókká válhassanak a hallgatók. Azonban az oktatóknak is tudatában kell lenniük, hogy ők maguk is a digitális társadalom részei, ahogyan a tanulóik, így példával kell előjárniuk (Ribble, 2011).

A digitális írástudás az uniós és hazai dokumentumokban a technológia használatának ismeretét jelenti, azonban Ribble olvasatában ennél többről van szó: a technológiáról való tanulás és a tanítás folyamatában az egyik legfontosabb szemlélet megérteni hogyan működik a technológia, hogyan használhatjuk a legmegfelelőbb módon. A kérdés egyre fontosabbá válik az oktatás területén, mivel főként eszközhasználatra tanítanak, de nem tanítják meg a helyes alkalmazást. A digitális alaptudás elsajátítása mellett fontos értékelni a tartalom megbízhatóságát és biztonságát, online tanulási módokat felfedezni.

Digitális írástudásra nem csak az iskolapadban, hanem életünk bármely területén szükségünk van, legyen szó munkáról vagy szabadidős tevékenységről. Az életkörülmények komfortosabbá tételét jelentené az elektronikus ügyintézés (bank, közigazgatás), online kommunikáció, kereskedelem, melyekben a felnőtteknek is nagyobb szerepet kell vállalniuk, hiszen saját kényelmüket szolgálja. Hivatalos ügyintézésünket segítheti az online időpontfoglalás, melynél természetesen személyesen kell megjelennünk az ügyfélszolgálaton. Teljes mértékben online adminisztráció az ügyfélkapun történő regisztráció, majd belépve többek között erkölcsi bizonyítvány igénylése, ingatlan tulajdoni lap lekérése, vagy az adóbevallás elkészítése. Az ügyfélkapu rendszere elektronikus levélben figyelmeztet bennünket hivatalos okmányaink lejáratára is. A nem hivatalos digitális ügyintézés sokkal több lehetőséget foglal magában: megköthetjük gépjárművünk kötelező felelősségbiztosítását, illetve bármely biztosítást (élet, utazási, lakás, stb.), lejelenthetjük a gáz- és villanyóra állását, elérhetjük a többi közmű online ügyfélszolgálatát is, előfizethetünk hírlapra. A közművek esetében felválthatjuk a papír alapú számlát elektronikus számlára, ami így még környezetkímélő is. A pénzkezelésnél használható bármely – a folyószámlánkat kezelő – bankfiók online szolgáltatása, az ún. netbank. Lehetőségünk van utalásokat végezni, rendszeres átutalási megbízásokat adni, bankszámla kivonatokat letölteni, számlaforgalmat ellenőrizni, mobiltelefon egyenleget feltölteni, sőt némely netbankban rendszerezhetjük bevételeinket, kifizetéseinket is. Saját kategóriát hozhatunk létre és a számla jóváírásokat vagy terheléseket besorolhatjuk a ház-, autó-, rezsiköltség vagy munkabér kategóriába, így akár vezethetjük háztartásunk költségvetését is. Tájékozódhatunk rendezvényekről, kikapcsolódási lehetőségekről, melyekre jegyet válthatunk, foglalhatunk szállást, rendelhetünk ételt, meghosszabbíthatjuk könyvtári kölcsönzésünket. Az elektronikus kereskedelem során elkerülhető a boltról boltra járás, így gyorsabban és esetenként szélesebb választékból kapunk ajánlatot, mint a helyi üzletekben. Az online aukciós portálokon módunkban áll az eladót ellenőrizni a többi vásárló véleménye alapján, így biztonságos adás-vétel bonyolítható le.

A digitális ügyintézés lehetőségeinek felsorolása nem teljes körű, a szokások vizsgálata külön kutatási téma lehetne. Célom, hogy felhívjam a figyelmet a digitális műveltség fejlesztésének fontosságára, melynek felismerése alapvető az információs társadalomban.

Irodalomjegyzék

1. 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről. URL: http://bit.ly/16fUqMH Hozzáférés ideje: 2013. április 27.
2. 2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről. URL:  http://bit.ly/1cI1DuZ Hozzáférés ideje: 2013. augusztus 15.
3. A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról (2005) URL: http://bit.ly/16ULxKL Hozzáférés ideje: 2013. április 27.
4. Az Európai Unió és a felnőttképzés (2008). Tanár-továbbképzési füzetek. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, Budapest. URL: http://bit.ly/YDInsj Hozzáférés ideje: 2013. május 6.
5. Benedek, A., Csoma, Gy., Harangi, L. (2002, szerk.): Felnőttoktatási- és képzési lexikon. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest.
6. Digitális megújulás cselekvési terv (2010): Az infokommunikációs ágazat cselekvési terve a társadalom és a gazdaság megújulásáért. Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. URL: http://bit.ly/16ULkqM Hozzáférés ideje: 2013. április 27.
7. Durkó, M. (1999): Andragógia. A felnőttnevelés és közművelődés új útjai. Magyar Művelődési Intézet, Budapest.
8. ISTE NETS-T (2011): National Educational Technology Standards for Teachers. International Society for Technology in Education. URL: http://bit.ly/12qcTlW  Hozzáférés ideje: 2013.04.29.
9. Kerülő, J. (2011): A módszerek kiválasztását befolyásoló tényezők. In: Henczi, L. (szerk.): Felnőttoktató. A felnőttek tanításának-tanulásának elmélete és gyakorlata. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 308-313.
10. Kovács, Gy., Rozgonyi-Borus, F. (2001): Az informatika oktatás története. Informatika Lap. URL: http://bit.ly/16pevTj Hozzáférés ideje: 2013. augusztus 15.
11. Kraiciné, Sz. M., Csoma, Gy. (2012): Bevezetés a felnőttképzés elméletébe és módszertanába. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. URL: http://bit.ly/16UThw8 Hozzáférés ideje: 2013. február 25.
12. Kulcskompetenciák az egész életen át tartó tanuláshoz (2007): Európai referenciakeret. Európa Bizottság. URL: http://bit.ly/10EXtI7 Hozzáférés ideje: 2013. április 27.
13. Memorandum az egész életen át tartó tanulásról (2000). Európai Közösségek Bizottsága. URL: http://bit.ly/16UKQ47 Hozzáférés ideje: 2013. április 27.
14. Nagy reformkönyv (2012): a fenntartható fejlődéshez vezető növekedés és foglalkoztatás magyar útja. URL: http://bit.ly/16ULkqM Hozzáférés ideje: 2013. április 27.
15. Ollé, J. (2012): A digitális állampolgárság értelmezése és fejlesztési lehetőségei. Oktatás-Informatika, 2012/1-2. URL: http://bit.ly/13bJn6J Hozzáférés ideje: 2013. április 27.
16. Ribble, M. (2011): Digital Citizenship in Schools. Second Edition. International Society for Technology in Education. Eugene, Oregon, Washington, D.C.
17. Zrinszky, L. (2008): A felnőttképzés tudománya. Bevezetés az andragógiába. Okker Kiadó, Budapest.

Hozzászólás letiltva