Oktatás-Informatika Szerkesztőség
1075 Budapest, Kazinczy utca 23–27. 405. szoba
Telefon: 461- 4500/3804, fax: 461-4528
szerkesztoseg@oktatas-informatika.hu

Lencse Máté: Oktatásinformatika



Námesztovszki Zsolt szakmai életrajzát, publikációs jegyzékét böngészve jól látható, hogy a téma iránti elköteleződés nem tegnap alakult ki benne, hiszen már a diplomadolgozatának is a számítógépekkel támogatott oktatás volt a témája. Az előszóban nagyon pontosan definiálja könyvét, így meg is jelöli annak funkcióját: az első magyar nyelven íródott oktatásinformatika tankönyv Szerbiában. Ez a meghatározás azért különösen szimpatikus, mert érződik belőle annak igénye, hogy valóban testre szabottan, egy jól körülhatárolt felhasználói körhöz szóljon. És ez egy tankönyv esetében nagyon fontos, hiszen az a célja, hogy támogassa valakiknek a tanulását, amit személyre szabottan, ismerős kontextusban hatékonyabban tehet meg. Námesztovszki Zsolt hitelessége éppen abban ragadható meg, hogy az első leírt szavaktól kezdve láttatja, hogy komolyan gondolja a téma fontosságát és megkerülhetetlenségét, azt, hogy az oktatásinformatika jobb megértése és felhasználása jobb oktatáshoz is vezet.

Az előszó után következő rövid recenziók (inkább ismertetők és ajánlások), tovább segítik az olvasót abban, hogy eldönthesse jó helyen jár-e. A könyv szándékai szerint elsősorban tanárjelölteknek szól, de a téma iránt érdeklődök szintén megtalálhatják benne, amit keresnek. Ugyanezt támogatja az igen részletes tartalomjegyzék, mely pontosan megmutatja a mű felépítését és az érintendő területeket. A bevezetés a könyv gondolati alapját igyekszik letenni, melyek a jelenlegi oktatás fogyatékosságai köré épülnek: motivációs deficit, a tevékenységek és a visszajelzések hiánya. Az üzenet pedig egyszerű: az oktatásinformatika megoldást nyújthat a problémákra. Itt a legfőbb indokok az internetes információbőség, az egyéni tanulási utak, a folyamatos és azonnali visszajelzés lehetősége, illetve az, hogy a tanulók számára ez a környezet kedvelt, ismerős, így motiváló is. A könyv egyik nagy pozitívuma már itt megjelenik: nem próbálja az oktatásinformatikát egy tökéletes, mindent megoldó eszköznek, keretnek beállítani, felsorolja a hibáit és hiányosságait is, kihangsúlyozza a személyes kapcsolat fontosságát és figyelmeztet az internet veszélyeire is (tartalmak, ismeretlenekkel való kapcsolat, stb.). Szerencsére ez az attitűd végig jellemzi a könyvet: az eszközöknél is megjelennek az előnyök és a hátrányok egyaránt.

A bevezetés másik fontos szerepe, hogy vázolja a vajdasági helyzetet: mire, hogyan, mennyit használják a számítástechnikát, mindezt kutatásokkal alátámasztva, gazdagon illusztrálva. Fontos azonban megjegyezni, hogy esetenként 2005-ös adatokat használ, ami olyankor, amikor az oktató-nevelő munkában vizsgálja a számítógépek használatát, nem tudja betölteni a funkcióját, miszerint helyzetképet adjon a hamarosan pályára lépő tanároknak.

A felütésként pontosan meghatározott funkció ellenére egyfajta szerepzavar érezhető. Vannak olyan motívumok a könyvben, melyek egyértelműen a szaktudományos publikáció irányába mutatnak, míg mások erőteljesen visszarántanak onnan. Itt arra érdemes gondolni, hogy bizonyos esetekben a kevesebb adat több lett volna, és jobban lehetett volna azok elemzésére fókuszálni. Miközben az üzenet továbbra is nagyon világos és egyszerű: a pedagógusok nem élnek a lehetőségekkel, és ezen változtatni kell.

A szerző folyamatosan törekszik arra, hogy pontosan és részletesen definiáljon fogalmakat (oktatásinformatika, interaktív tábla, stb.), ami tankönyvként teljesen érthető. A diagramok mennyisége viszont túllép az egyszerű illusztráción,  sokszor olyan mélységekbe jut, ami nem indokolt. Erre jó példa az interaktív táblák elemzése, ahol a kontextus megértéséhez valóban nagyon fontos látni, hogy mennyire elterjedt az eszköz, de egy tankönyv szempontjából talán az már nem annyira érdekes, hogy milyen típusokról beszélünk, és azoknak milyen a megoszlása. Eközben pedig a számtalan praktikus megjegyzés (a wireless azért jó, mert nem esünk el a kábelekben, stb.), a rengeteg példa az alkalmazásra (interaktív tábla), újra visszakanyarít minket ahhoz, hogy egy tankönyv van a kezünkben, ami segít felkészíteni minket az oktatásinformatikai eszközök használatára.

A hatásos PowerPoint prezentáció technikai és tartalmi elemei, a következő nagyobb fejezet címe. Az első, ami az ember eszébe jut, hogy miért nem google presentation, prezi.com, slideshare, és sorolhatnánk. Rendben, vegyük át a prezentáció alapjait, tanuljuk meg mitől jó, mit kerüljünk el, de miért pont a PowerPoint? A válasz lehetne az elterjedtség, a könnyebb hozzáférhetőség, de ez már nem igaz, hiszen a felhő alapú, ingyenes szolgáltatások, számos új és több funkcióval mindenki számára elérhetőek. A könyv aztán ezekről is tesz említést, de mintegy csak mellékesen. A fejezet egyébként jól használható, mert valóban leírja az alapokat: ne írjunk összefüggő szövegeket, ne a prezentációnkat bámuljuk, kontrasztos színeket használjunk, stb. Érdemes lett volna talán több prezentációs eszközt bemutatni, még akkor is, ha úgy nem lehet mindegyiket alaposan végigvenni.

Az IKT-eszközök alkalmazásának módszertani különlegességei a könyv legizgalmasabb fejezete, hiszen az olvasó itt kapja meg leginkább azt, amit vár: pontos elemzések és számos eszköz leírása. Ráadásul olyan kutatási eredményekkel ismerkedhetünk meg, amik szépen alátámasztják az egész könyv mondanivalóját: hatékonyabb a tanulás, ha oktatásinformatikai eszközökkel támogatjuk. A kísérleti és kontrollcsoporttal dolgozó kutatás megmutatja, hogy előbbi motiváltabb a tanulásban, hatékonyabb az elsajátítás, kevésbé felejt és a reakciósűrűsége is nagyobb. Meg kell említeni, hogy az elemzések itt is lehetnének részletesebbek, hiszen kulcsfontosságú a téma. Például a reakciósűrűségnél látható, hogy bizonyos kérdéseknél a hagyományos oktatási környezetben mértek jobb eredményeket, és ez rengeteg kérdést felvet, amikre nem kapunk válaszokat.

Az olvasó rengeteg jól használható alkalmazással ismerkedik meg, ugyanakkor a könyvnek ez a része kissé túl technikaira sikerült. Sokszor hiányzik a szövegből, hogy ezeket miért is lenne érdemes használni, mi a pedagógiai haszon – érdemes lett volna a hangsúlyokat ebbe az irányba tolni. Illetve az is érdekes kérdés, hogy egyes alkalmazások, területek, miért kaptak nagyobb hangsúlyt: a panorámakép tárgyalása például több, mint tíz oldalon történik, miközben csupán egy-két megjegyzésből sejthetjük, hogy miért is kellene használnunk. A képernyőfotók gazdag illusztrációként szolgálnak, de bizonyos esetekben feleslegesnek tűnnek, nem indokolt minden apró lépést bemutatni.

Sajnos a könyv online elérhető változatában (http://bit.ly/14bfO6a) az ábrák minősége hagy kivetni valót maga után: homályosak, sokszor az adatok is nehezen olvashatók le róla. Ez mindig rosszul veszi ki magát, de egy oktatásinformatikával foglalkozó könyvben különösen feltűnő. Ehhez kapcsolódik az is, hogy az ábrák stílusa nem egységes, és van olyan diagram, ami rossz helyen van, de olyan is, aminek a címe rossz. A nyomtatott változatban a szerkesztés sokkal egységesebb képet mutat, érdemes lenne az online verziót ehhez közelíteni.

Néhány fejezetben szó szerint ismétlődnek szövegrészek. Ilyen mondjuk az a példa, hogy azt már tudják a gyerekek, hogy az utcán nem szabad idegenekkel szóba állni, de ennek online veszélyeit még nem biztos, hogy ismerik. De nem csak a szószerinti ismétlések zavaróak, sokszor kezdődnek újra elemzések, vagy folytatódnak teljesen máshol (pl. interaktív tábla). Talán ide kapcsolódik az is, hogy a jobb használhatósághoz hozzájárulna egy tárgymutató, de indokolt lenne egy fogalomtár is. Ezek ráerősíthetnének a tankönyv funkcióra.

A problémák és a hiányosságok ellenére is egy jól használható könyvről beszélünk, ami többnyire eléri a céljait. Komplex és pontos képet ad arról a környezetről, ahol a tanárjelöltek többsége majd dolgozni kezd, ugyanakkor az oktatásinformatika alapjaiba is betekintést nyújt. Ráadásul meggyőzően érvel és bizonyít, segítve annak megértését, hogy az oktatásinformatikai eszközök használata valóban hatékonyabb tanuláshoz vezet. A néhány hangsúlyeltolódás és szerkesztési gond pedig könnyen orvosolható, különösen online formában, ami abba az irányba mutat, hogy Námesztovszki Zsolt egy hosszútávon is jól használható tankönyvet készített.


Megosztás:
  • Print
  • del.icio.us
  • Facebook
  • Twitter
  • Google Bookmarks
  • email
  • Google Buzz
  • LinkedIn
  • PDF
  • RSS


Hozzászólás letiltva


RSS FeedRss feed
© Oktatás-Informatika Folyóirat Szerkesztősége 2011.
szerkesztoseg@oktatas-informatika.hu
By mOp@NET