Habók Lilla – Czirfusz Dóra: Információcsere a digitális korban – a kommunikáció modellje, eszközei és kommunikációs helyzetek a digitális térben

Egy digitális állampolgár számára az egyes kommunikációs csatornáknak és módszereknek az ismerete az egyik legfontosabb a digitális világban. Éppen úgy tudnia kell hogyan veheti fel a kapcsolatot barátaival, hogyan szerezhet új ismerősöket, mint hogy a hivatali ügyekben vagy a tanulmányokban milyen kommunikációs eszközöket vehet igénybe. Mindezt a digitális világban földrajzi helytől teljesen függetlenül lehet tenni szinkrón és aszinkrón formában. A nyelvi kifejezés módja és a csatornák elérhetőségei azonban folyamatosan változnak, ami a digitális állampolgároktól alkalmazkodást, illetve állandó tanulást igényel.

 Az emberi kommunikáció fejlődése

A kommunikáció alapvető emberi szükségletként jelent meg már az őskorban is, és ugyanúgy megjelenik az erre való igény a digitális állampolgárok esetében is. Eleinte a szóbeli információcserére korlátozódott (Heller 2010), majd a könyvnyomtatás, végül a tömegkommunikáció megjelenése erőteljes változást eredményezett. Fontos elem volt ebben az új kommunikációs helyzetben, hogy az információ sokszorosítható, szállítható és tárolható volt. Ugyanakkor a kommunikáció még mindig vertikálisan zajlott, a befogadó passzív szerepben tűnt fel.

Ezt a passzivitást törte meg a 60-as 70-es években az internet segítségével megvalósuló közösségi média, ahol eleinte az egymásnak küldhető e-mailek, majd az üzenőfalak megjelenése lehetővé tette a többirányú információcserét (Ohler 2010. 36.). Az információmennyiség robbanása miatt az emberi együttélés egy új módja alakult ki, ahol központi szerep jut az információ előállításának, tárolásának, előhívásának és felhasználásának. Új strukturális elemként jelennek meg a hálózatok, és alakul ki a hálózati társadalom (Castells 1996, idézi Pintér 2007. 13.), vagy más néven az információs társadalom, amely online szférája ad lakhelyet a digitális állampolgároknak. Ebben a világban kis költséggel, egyszerűen és gyorsan tud egyszerre több ember is kapcsolatba kerülni egymással (Pintér 2007. 22.), és ezáltal a kommunikáció jelentősége felértékelődik.

A (digitális) kommunikáció modellje

A hagyományos kommunikációról szóló elméleti tanulmányok Shannon (1948) kommnuikációs modelljéből szoktak kiindulni, mely a digitális világban is érvényes. Az üzenet közlése két felhasználó között történik számítógépek közvetítésével az interneten keresztül. Az átdolgozott modellt a következőképpen lehet szemléltetni.

1. ábra

A kódolásra és dekódolásra képes eszközök típusai gyakorlatilag napról napra bővülnek. A személyi számítógépek mellett megemlíthetjük a laptopot, notebookot, okostelefont, táblagépet, ebook olvasókat. A készüléktípusok, a platformok és ezen belül az egyes kommunikációs csatornák még nagyobb változatosságot mutatnak. Ahogy Balázs Géza (2005. 27.) írja “(…) a folyamatos technikai átalakulás senkit nem bíztathat azzal, hogy elég egy újabb technikát megtanulni, s akkor mindent tudunk, mert egy-két év múlva az egész úgyis átalakul”.

A jelnek és a vett jelnek a minősége is sok esetben ezektől a körülményektől és a hálózat elérésétől függ (pl. ékezetes betűk megjelenítése, videó vagy hang lejátszásának a minősége).

A kommunikációs folyamatot ebben az esetben még több zaj és redundancia kíséri, mint a szóbeli közlésnél. Ha nem megfelelő csatornát választunk, akkor a beszélgetésünkbe mások is beleszólhatnak vagy adott esetben mások közléseit is el kell olvasnunk ahhoz, hogy a nekünk szóló üzenetet megtaláljuk. A digitális jelenlétre jellemző továbbá a disszociált tevékenység, amely azt jelenti, hogy nem a teljes figyelmünket fordítjuk oda, amikor valamit csinálunk, csupán kívülről szemléljük (mintegy melléktevékenységként), és ezáltal a kommunikációnk is homályos, nehezen követhető lesz (Ohler 2010. 170.).

A Serendipből (ma Srí Lanka) induló három felfedezőről szóló mese nyomán alkotta meg Horace Walpole a 18. században a Serendipity fogalmát. Így nevezzük, mikor olyan információkra találunk, amelyeket nem is kerestünk, mégis fontosak számunkra (Merton 2004). Az angol író nem tudhatta, hogy a 21. században az interneten gyakorlatilag napról-napra élhetjük át ezeket a felfedezéseket böngészés közben.

Bizonyos közösségi oldal típusoknál – pl. blog, mikroblog – a címzett nem ismert az üzenet megfogalmazásakor, és nem feltétlenül érkezik visszacsatolás az elolvasásuk után. Ennek következtében a feladó nem tudhatja, hogy az üzenete megérkezett-e, és ki vált címzetté.

Redundanciának nevezhetjük, mikor valaki egy üzenetet egyszerre több csatornán is  megoszt, és mi mindenhol szembesülünk vele. Például a Foursquare-en bejelöli valaki hol jár éppen, és ezt megosztja twitteres követőivel, vagy a blogjára írt bejegyzést automatikusan megjeleníti a Facebookos ismerőseinek is.

Szintén gyakori jelenség interneten a továbbosztás, mely egyaránt jellemző például Facebookon, Twitteren, Tumbleren. Sok “digitális legenda” terjedésének oka vezethető vissza a kritika nélküli megosztásokra, melyet a redundancia típusába sorolhatunk ebben az esetben, de a digitális műveltség fogalmát is érintjük vele.

A digitális kommunikáció eszközei

A digitális kommunikáció egyik lehetséges definíciója szerint az elektronikus infomációk cseréjét értjük alatta. (Ribble 2011. 23.) Az 1990-es évekre vezethető vissza az a dátum, mikor Tim Berners-Lee megalkotta a módját, hogy az interneten keresztül bárki hozzáférhessen az információkhoz és megoszthassa őket (HTTP, HTML, URI/URL, WWW segítségével). A nagyközönség és az üzlet számára ekkor született meg az Internet (Castells 2001), mikor már nem csak szöveges elektronikus kommunikációra adott lehetőséget, hanem ahogy a mai formája is mutatja: képek, hangok, linkek, weboldalak létrehozása is elérhetővé vált sokak számára. (Dányi–Altorjai 2005. 50-51.).

A kommunikációs technológia által létrehozott produktum azaz kommunikátum Benczik Vilmos (2001. 13-15.) összefoglalása alapján lehet írás, kép, hang és bi- vagy multimediális kombinációjuk. A technológia ezeknek rögzítését, sokszorozását, továbbítását vagy a felsoroltak vegyítését célozhatja meg. A rögzítés célja alapvetően nem a kommunikáció, hanem a tudástárolás, mégis általában egy később realizálódó kommunikációs aktus érdekében történik. A sokszorozást pedig többnyire a továbbítás követi, pl. szövegszerkesztő használatakor vagy email küldésekor.

A digitális kommunikáció jelenlegi eszközrendszere a következő (leginkább social web kategóriába tartozó) példákkal szemléltethető a hagyományos felosztás szerint. Általában azonban kevert műfajú portálokról beszélhetünk, hiszen szöveges információ mindegyikben előfordul, és más kombinációk is lehetségesek a tartalomban:

• Szöveges információ dominanciája, pl. Twitter, Blog, Skype, Wikipedia, Delicious, Diigo, Google Drive, email, fórumok
• Képi információ: Picasaweb, Pinterest, Instagram, Flickr, deviantART
• Hangalapú információ: Deezer, Last.fm, SoundCloud, Midomi, Sellaband, podcastok
• Videós információ: YouTube, Ustream, Livestream, Vimeo, TED, Camtasia Studio

A kevert műfajú szolgáltatások egyik példája a szöveges és videós információkat egyaránt közvetítő videochat (pl. Skype, Googletalk, iChat), melynek használati szokásairól 2011-ben amerikai fiatalok körében végeztek felmérést. (Lenhart 2012). Az elterjedtségét mutatja, hogy a 12-17 év közötti résztvevők 37%-a használja rendszeresen a videochatet kommunikációra. A videós információkra vonatkozó adatok szerint 27% vesz fel és tölt fel videókat az internetre. Az online videós stream szolgáltatásokat pedig 13% használja.

Az információmegosztásnak többféle típusa létezik, és ezen belül az egyes eszközök még nagyobb változatosságot mutatnak. A felsorolt adatokból az is látszik, hogy az egyes információközvetítő eszközök típusainak elterjedtsége mennyire eltérő. Az adatok az egyes évek trendjei szerint is alakulnak. A digitális állampolgár feladata, hogy mindig az adott kor elvárásainak megfelelően a helyzethez illő információmegosztási formát és eszközt válassza.

A kommunikáció és az információszerzés változása az okostelefonok terjedésével

Már a 2001-es tanulmányban megjelenik az a mára beigazolódott prognózis, hogy a mobiltelefonok koncentrálják magukban az elektronikus területekkel kapcsolatos információkat, és ezáltal mindenhez hozzáférhetünk a “mobil társunk” segítségével. (Benczik 2001. 22.) A megalapozott jóslat viszont nem csak az információs hozzáférésünkben és művelődésünkben hozott változást, hanem a digitális kommunikációt is sokkal egyszerűbbé tette. Egy 2012-es amerikai kutatás szerint (Madden et al. 2013), melyben 802 szülőt és 12-17 év közötti gyerekeiket vizsgálták, a tinédzserek közül négyből egy leginkább a mobiltelefonját használja internetezésre az asztali számítógép vagy a laptop helyett. A fiatalok 78%-ának van saját mobiltelefonja, és ezeknek 47%-a okostelefon. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált tinédzserek közül összesen 37%-nak van okostelefonja, míg 2011-ben 23%-nak volt. Továbbá 23%-nak van jelenleg saját tablet készüléke, ami a felnőtt lakossághoz hasonlatos adat. A legfontosabb viszont, hogy a kutatásban szereplő tinédzserek 95%-a használja az internetet, 93%-nak saját számítógépe van vagy rendelkezik otthoni hozzáféréssel. Mary Madden (2013) kutató szerint egyre erősödik az “always-on connection” vagyis hogy az otthoni, közösen használt számítógépek helyett inkább az a trend, hogy az internethez egész nap folyamatosan hozzáférünk.

A mobilos kommunikáció során a hangsúly tehát egyre inkább áthelyeződik az online lehetőségekre, és háttérbe szorítja az sms-t és a hanghívásokat. Mivel a telefon eredetileg a szóbeli kommunikációt erősítette, így gyakran előfordul, hogy e-mailek és üzenetek helyett az ingyenes VoIP szolgáltatások segytségével tesszük kényelmesebbé az információcserét, amely ezáltal hatékonyabbá is válik, hiszen azonnali választ kapunk kérdéseinkre a másik féltől. (Suler 1997).

A fejezetben bemutatott adatok jól szemléltetik az okostelefonok terjedésének mértékét, amelyből az is következik, hogy információszerzési szokásaink és kommunikációnk változik. Egyre több online szolgáltatásnál prioritássá válik a mobiltelefonos megjelenése, és hogy ezáltal egész nap bárhonnan hozzáférhető legyen. A telefont már nem csak a hangalapú kommunikációra használjuk, ahogy korábban, hanem az írásos-, képi-, videós információmegosztás és információelérés is lehetővé válik általa. Sok fiatal számára már most is az okostelefon a legfőbb digitális kommunikációs eszköz, de az “always-on connection” jegyében még elterjedtebbé fog válni, hogy az emberek egész nap online életet élnek az okostelefonjuk (vagy táblagépük) használatával. Mindez üzleti szempontból új lehetőségeket jelent, és még inkább előtérbe helyezi a tudatos eszközhasználat megtanításának a fontosságát.

 Social web

A digitális kommunikáció és kapcsolattartás témáját körüljárva érdemes kitérni azokra az internetes oldalakra, melyek a digitális állampolgárok számára a mindennapok részévé váltak.

A social web elnevezés magában foglalja mindazokat a közösségi oldalakat, melyek annak érdekében jöttek létre, hogy online közösségek alakuljanak, illetve lehetővé tegye a felhasználók által alkotott tartalmak megosztását (Won et al. 2010). Az oldalak sokszínűségét jól szemlélteti a 2. ábra, melyben megjelennek olyan portálok, ahol a már meglévő ismerőseinket keressük fel az online térben – ilyen lehet a Facebook, vagy  a hazánkban korábban népszerű IwIw. Léteznek továbbá tematikus oldalak, ahol a közös érdeklődés kapcsolja össze a személyeket az online térben. Ezekhez tartoznak Magyarországon a Moly.hu vagy a Rukkola elnevezésű oldalak, melyek esetében a könyvek és az olvasás kerül a középpontba, ugyanakkor a kommunikációs felületek is kialakításra kerültek. A véleménycsere, valamint a csevegés biztosított a beépített funkciók által. Láthatunk továbbá social media oldalakat, amik  valamiféle média megosztásán alapulnak (úgy mint a YouTube vagy a Flickr), és szintén lehetőséget teremtenek a tagok egymás közötti kommunikációjára, melyek a legtöbb esetben a megosztott tartalomhoz kapcsolódnak, ugyanakkor sok esetben alakulnak ki a témához közvetlenül nem csatolható párbeszédek is. A 2. ábrán látható, hogy számos egyéb cél köré szervezhető oldal is megjelenik, melyek közül a mikorblogokat érdemes még kiemelni. Ezeknél az oldalaknál az egyoldalú kommunikáción van hangsúly, bár a válaszlehetőség is biztosított. A legismertebb példa hazánkban a Twitter, mely nemcsak a személyes információcserének ad teret, hanem többek között a tudományos élet eseményei is követhetővé válnak segítségével. Jó példa lehet erre a 2013-as Digitális Pedagógus Konferencia, mely kapcsán (és mely közben) számos tweet született ﹟digiped2013 címkével ellátva, így közvetítve a konferencián elhangzottakat a távol lévők számára, és közösen rendszerezve az ott megjelenő tudástartalmat.

Az internethasználat és az ott zajló kommunikáció a kollaboráció jegyében is kialakulhat (Ferrari 2012) (lásd az előbb említett példát), melyhez a technikai felkészültség mellett elengedhetetlen a nyitottság, valamint az együttműködésre való hajlam.

2. ábra

Kiemelten igaz lehet ez a közösségi oldalak esetében, ahol statisztikák alapján a legmagasabb a regisztrált felhasználók aránya világszerte (Socialbakers.com 2013), ezáltal a létrejövő interakciók száma is meglehetősen magas; kortól, nemtől, kultúrától függetlenül alakulhat ki kommunikáció az adott oldal tagjai között. A társadalmi szoftvernek is nevezett közösségi  oldalak egy újabb típust jelentenek a social web felosztásban, melyek a 90-es években jöttek létre. Céljuk a közösségformálás és a társadalmi interakció kialakítása volt (Molnár 2005). Az internettel rendelkezők számának növekedése, valamint a szabadidő-felhasználás szokásainak megváltozása által a közösségi portálok egyre népszerűbbé váltak (Ferenczi 2009. 57.).  A jelenleg legismertebb és legtöbbek által használt közösségi portál, a Facebook 2006 óta nyitott kapukkal várja  a regisztrálni vágyókat, egyre növelve az összes regisztrált felhasználó számát (Bodoky – Urbán 2012. 122.). Hazánkban a 2009-es év óta kezdett el a mindennapok részévé válni, felváltva az őt megelőző IwIw-et. A portál sikerének egyik tényezője lehet, hogy a kommunikációt helyezte a középpontba, így a személyes-, csoport-, és tömegkommunikációt egyesítette egyetlen felületen. Számos funkció van, amely az információcserét teszi lehetővé, úgy mint az üzenőfal, chat-funkció vagy a kommentelési lehetőség szinte minden megosztott tartalom alatt. Az oldalakon kialakuló kommunikáció során figyelembe kell venni az adatvédelmi beállításokat, a biztonságot, illetve a digitális együttélés szabályait (Ferrari 2012), melyet a legtöbb közösségi oldal megfogalmaz felhasználói számára.

A social web rövid áttekintése által tehát láthatjuk, hogy számos lehetőség nyílik kommunikáció kialakítására az egyes oldalakon, legyen szó szöveges -, képi -, hangalapú -, vagy  videós információcseréről. A digitális állampolgárságot tárgyalva különösen fontos említést tenni a social webhez tartozó eszközök használatával kapcsolatban a szabályos és hatékony kommunikációról, hiszen a fogalom definíciója kapcsán tudjuk, hogy a mindennapi internethasználat még nem egyenlő az állampolgársággal. A digitális állampolgárrá váláshoz elengedhetetlen, hogy az online térben hasznosan és felelősségteljesen jelenjünk meg (Mossberger et al. 2008) kommunikációnk által is, így az ezen eszközök által megvalósuló információcsere esetében is szükséges az említett jellemzőket szem előtt tartani. A kommunikációs szokások kialakulása a digitális térben időbe telik egy újonnan csatlakozó digitális állampolgár számára, ezek tudatos alakítása azonban effektív információcserét eredményez.

Nyelvünk változása a digitális kommunikáció hatására

A digitális kommunikáció témája kapcsán érdemes megemlíteni a nyelvünket érintő változásokat, mellyel a pedagógusok a diákok köznapi beszédében és fogalmazásaikban is találkozhatnak. A nagymennyiségű információ, a gyors információközlés, a közösségi média erősödő szerepe átformálja a nem-internetes kommunikációt is.

A technológiai változások nem csak nyelvi, hanem kulturális változásokat is magukkal hoznak. Lazuló mondatszerkezetek, rövidülő szavak, nyelvtani szabályoktól eltérő formák, növekvő számú alárendelő és mellérendelő mondatok figyelhetőek meg a szövegekben. Balázs Géza (2005. 30-39.) mindezt úgy fogalmazza meg Walter Ong (1982. 136.) nyomán, hogy az elsődleges szóbeliség (primary orality), az írásbeliség (literacy) és a másodlagos szóbeliség (secondary orality, mely alatt Ong a telefon, a rádió és a televízió szóbeliségét értette) mellett, megjelent még a másodlagos írásbeliség is. Ennek az új létmódnak a sajátja, hogy megtalálható benne a technika. A nyelvész ezek közé érti a gépírást, a számítógépes szövegszerkesztést, csevegőprogramok használatát, a mobiltelefonos üzenettovábbítást, és ezt a sort ki lehet egészíteni a közösségi oldalakkal, fórumokkal stb. Az élőbeszéd számítógépes lejegyzése már a harmadik írásbeliség létmódjába fog tartozni. (Balázs 2005. 38-39.)

Az informatika konkrét nyelvi hatásait így foglalja össze Balázs Géza (2005. 46-52.) tizenkét pontban:

1. Szóforradalom az idegen szavak megjelenésével.
2. Helyesírás hibái az ékezetmentes betűk és az automatikus helyesírásjavító problémái miatt.
3. A számítógépen megnövekedett a kommunikáció, mely élőbeszéd-jellegű, gyors információtovábbításra és állandó korrigálásra alkalmas, sokszor fatikus (kapcsolattartó) elemeket tartalmaz.
4. Csökken a számítógépen írt szövegek koherenciája az átírások, szövegek beemeléséből adódóan.
5. Saját nyelvvilág, ún. internetszleng keletkezett, mely rövidítéseket, összevonásokat alkalmaz.
6. Újfajta jel- és képi világ született, szlenges helyesírással kombinálva (pl. smiley).
7. Élőbeszédre jellemző mellérendelések és gyorsolvasás.
8. Régi-új szövegtípusok születtek, mint a körlevelek és online képeslapok. (Manapság ezeket inkább a megosztások váltották fel.)
9. Megváltozhat a területi és társadalmi nyelvváltozatok rendszere, globális nyelv jöhet létre.
10. Az újabb nyelvi technológiák átalakíthatják az ember-gép viszonyt, pl. beszédfelismerés, beszédátalakítás, fordítóprogramok.
11. Az internet új minőség, minden eddigi kommunikációs forma szintézise.
12. Nagy jelentőségű a felhasználói nyelvművelés, de nagy szükség van a nyelvi kultúra őrzésére is.

Veszelszki Ágnes (2012) kutatásában hasonló eredményekre jutott, de a rövidítések használata, helyesírási módosulások, képszerűség, új szókincs létrejötte mellett megemlíti az angol nyelv hatását is. Példák a felsoroltakra az általa szerkesztett Netszótárból (2012), mely a “digitális nyelvet” beszélők és nem beszélők közötti szakadékot hivatott átívelni:

• 1NS (rövidítés – “egyenes” leírása, melyet a szám és a nagybetűk kiejtésével lehet feloldani)
• addol (angol nyelv hatása – az angol “add” szóból eredő, magyar igeképzővel ellátott kifejezés egy levélhez csatolmány vagy közösségi oldalon barát hozzáadására)
• becsizmáz (angol nyelv hatása, szóalkotás – a “boot” betöltés szó másik jelentésére, a csizmára való humoros nyelvi utalás)
• gigalájk (angol nyelv hatása, helyesírási módosulás – a Facebook “like” gombja alapján tetszésnyilvánító kifejezés fokozott formája)

A nyelvész szerint a digitális írástudásnak egyaránt csoportösszetartó és másokat nyelvileg kizáró funkciója is van. A digitális szakadékot nem csak az jelöli, ha valaki nem tudja a számítógépet kezelni, hanem az is, hogy nem ismeri az elektronikus kommunikáció nyelvezetét. Mindez azért is fontos tényező, mert ezek a kifejezések nem csak az interneten fordulnak elő, hanem ún. offline formában is, főleg a fiatalabb korosztály nyelvhasználatában.

A digitális világ által továbbá a nyelvi korlátok egyre inkább eltűnnek, mivel számos frodítóprogram létezik már, amely segítséget nyújt az adott nyelvet nem beszélők számára a kommunikációban (Varga n.a.).

A digitális állampolgároknak a kommunikációs helyzetek során a nyelvhasználatra is tekintettel kell lenniük, és használniuk, de legalábbis értelmezniük kell a digitális kommunikációban előforduló rövidítéseket, speciális kifejezéseket. A nyelvezet folyamatosan változik, mert például az új eszközökkel új kifejezések is megjelenhetnek, amelyhez a digitális állampolgárnak folyamatosan alkalmazkodnia kell tudni, és beépíteni az új szavakat, nyelvi fordulatokat a kommunikációs eszköztárába.

Gender-specifikus kommunikáció a digitális térben

Az online kommunikáció, csakúgy mint az offline, különböző mintázatot mutat férfiak és nők esetében. A kérdés amiatt lehet izgalmas, mert a digitális térben gyakran nem látjuk, hogy a másik milyen nemű, így a nők nem tudnak élni azzal, hogy alapvetően kapcsolatorientáltak, és az érzelmeket könnyebben észlelik, és reagálnak rájuk mint a férfiak, mivel gyakran nincs videókapcsolat a kommunikáció során (Wallace 1999. 255.). A témakörben több kutatás is született, mely a férfi és női online kommunikáció közötti eltéréseket vizsgálta. Digitális állampolgárként érdekes kérdés, hogy a kommunikáció általi önkifejezésük gender-szempontból vizsgálva milyen eltéréseket vagy egyezéseket mutat, hiszen ez is hozzájárul az újnak számító kutatási terület mélyebb megismeréséhez. A digitális kommunikáció eszközeinek kidolgozása során vagy pedagógusként, de magánéletünkben is érdemes minél jobban megismerni a másikat, mely elősegíti a hatékonyabb információcserét. Ennek egyik dimenziója lehet a jelen fejeztben megjelenő férfi és női kommunikáció jellemzőinek bemutatása.

Egy kutatásban azt vizsgálták, hogy a nők érzelmességre való hajlama megmutatkozik-e a digitális kommunikáció során. A feltevés beigazolódott, a nők valóban több emoticont használtak, ugyanakkor összességében nem volt magas a grafikus jeleket tartalmazó üzenetek száma. A vizsgált hírcsoport üzeneteinek mindössze 13,2 %-ában találtak smileykat a kutatók. Ugyanebből a kutatásból az is kiderült, hogy a nők többször vettek részt személyeskedő vitákban, vagy mutattak ellenállást, mint a férfiak, azzal együtt, hogy a levelek mindössze 16,4%-a származott nőktől. (Witmer – Katzman 1997, idézi Wallace, 1999. 261.).

További kutatások a férfiakra jellemző versengést és a nőkre jellemző kapcsolatorientáltságot vizsgálta a digitális térben. Két csoportot alakítottak ki a kutatók, melyek közül az első a csatlakozó változat, ahol az üzenet írója egyetért az eredeti állásponttal; a második csoport az ellentétes változat, ahol az író nem ért egyet az eredeti üzenettel, és ellentétes álláspontra helyezkedik. A vizsgálat eredménye szintén az eredeti elképzeléseket támasztotta alá: az ilyen típusú férfi és női sztereotípia az online térben is megmutatkozott, a férfiak bizonyultak versengőbbnek (Herring 1996, idézi Wallace 1999. 265.).

Végül a férfi és női összetartás kapcsán arra keresték a választ a kutatók, hogy az azonos nemű beszélgetőpartnerrel hogyan fognak viselkedni a felek. Mindezt egy programozott tárgyalópartner segítségével vizsgálták. Az előzetes felmérések alapján a nők női partnertől együttműködést és tisztességet vártak, míg a férfiak a férfi partnertől kevésbé várták el ezeket. Amennyiben azonos nemű partnert feltételeztek a vizsgálatban részt vevők, hajlamosak voltak az elvárásaiknak megfelelően kommunikálni velük. A nők tehát azokkal a válaszadókkal, akiket nőnek feltételeztek, együttműködőbbek voltak, míg a férfiak a férfinak feltételezett partnerrel versengőbbek. Azokban az esetekben, amikor a kutatók nem adták meg előre a tárgyalópartner nemét, a résztvevők hajlamosak voltak férfinak gondolni a partnert, és a férfias sztereotípiákat hozzákapcsolni (McGill 2007, idézi Wallace 1999. 266.).

A kutatások kapcsán természetesen szem előtt kell tartani, hogy azóta több társadalmi és technológiai változás ment végbe, amely miatt érdemes lenne a fenti kérdéseket újra megvizsgálni. A fenti kutatások tehát Pintér Róbert (2007. 13.) elképzelését igazolják, miszerint az online tér éppen olyan, mint a világ, amely azt körülveszi; a nőkre a kapcsolatok fontossága és az érzelmek minél színesebb kimutatása jellemző, míg a férfiak esetében a versengő és tényszerű (személyeskedéstől mentes) információközlés jelent meg. Bár a fenti kutatások főként a szövegalapú kommunikációt vizsgálták, elgondolkodtató, hogy a hang-, képi-, és videós információcsere kapcsán hasonló eredményeket kapnánk-e.

Érdemes átgondolni a fenti kutatásokban olvasható megállapításokat, így elérhető, hogy a tapasztalatok szerint könnyen félreérthető online kommunikációt digitális állampolgárként hatékonyan és eredményesen folytassuk.

Iskolák szerepe a digitális kommunikáció terjesztésében

A digitális kommunikáció az iskolában is megjelenhet, akár közvetlenül a tanárókán, akár az iskolán kívüli tevékenységek során. A tanárok szorosabban együttműködhetnek, a diákok kérdéseket tehetnek fel tanáraiknak a tananyaggal kapcsolatban, megbeszélhetik egymással a házi feladatot, a szülők pedig közösségi oldalakon érdeklődhetnek az osztály következő programjáról.

Az információ- és kommunikációtechnikai eszközök az iskolák tanulási környezetén belül Komenczi Bertalan (2009. 125-127.) szerint három funkciót töltenek be: rendszerszervező-, információszolgáltató- és kommunikációs funkciót. Utóbbi teszi lehetővé, hogy az iskola nyitott tanulási forrásközponttá váljon, mely a világ bármely pontjával képes kapcsolatba lépni. Jó példa az eTwinning program, amelyen keresztül különböző országok diákjai és tanárai tarthatják egymással a kapcsolatot nemzeteket átívelő projektekben az internetes portálon. A gyömrői Weöres Sándor Általános Iskola például így cserélhetett óravázlatokat és interaktív feladatokat 7 másik ország résztvevőivel (pl. Olaszország, Lengyelország, Németország) az “Öko matek, egy matematik és természettudományos “kirándulás” Európán keresztül” c. projektben (Németh 2012.). Illetve az eTwinning Csoportokban így dolgozhatnak együtt különböző országok résztvevői a meghatározott témákban és tantárgyi területeken, pl. Kreativitás a tanteremben, Társadalmi befogadás, Iskolaigazgatók, Iskolai könyvtárosok. (eTwinning 2010.)

A világméretű információs rendszerben rengeteg adatbázis, weboldal, hírportál, kommunikációs csatorna stb. létezik, de a tanár feladata, hogy utat mutasson ebben a világban a diákok számára. Már nem ő az információközvetítés fő csatornája, hanem ő a kommunikációs hatásrendszerek fő tervezője. A rendszer középpontjában pedig a tanuló helyezkedik el, akit fel kell készíteni az önálló tanulásra, hogy élete során össze tudja gyűjteni a számára szükséges és érdekes tudástartalmakat. (Komenczi 2009. 122-123.)

A Partnership for 21st century skills nevű amerikai szervezet arra vonatkozóan végzett kutatást (természettudománnyal foglalkozó) oktatók és üzleti vezetők bevonásával, hogy milyen készségekre van szüksége a 21. század fiataljainak. Talán nem meglepő módon nagyon sok támaszkodik ezek közül a digitális ismeretekre. A 21st Century Skills Map a következő tételeket említi a hatásos kommunikáció kimenetére, példákkal szemléltetve és kiegészítésekkel az eszközökre vonatkozóan.

1. táblázat

A fent leírtakból jól látszik, hogy a digitális kommunikációt nem önmagában tekintik célnak, hanem a valós kommunikációval kombinálják a módszereket. Az érettségnek és a digitális műveltségnek a magasabb fokain egyre inkább előtérbe kerül, hogy a produktumokat interneten is megosszák, és vitát kezdeményezzenek a műveikről. A bemutatott példák ugyan a természettudományokra vonatkoznak, de más tantárgyakban hasonlóan adaptálhatóak.

A digitális kommunikáció negatív iskolai mellékhatásaira is felhívja a figyelmet Mike Ribble (2011. 23-25.), aki szerint nem mindig pozitív, hogy gyakorlatilag bárkivel bármikor kapcsolatba léphetünk. Sokszor az emberek ugyanis nem gondolnak bele, hogy az üzeneteiket más is láthatja, és hogy azok törlés után is megmaradnak egy szerveren. Habár a mobiltelefonok által nyújtott szabadság sok előnyt kínál, de az iskolában sok viselkedési problémát okoz (pl. mobilon folytatott játék tanóra közben, csalás a teszteken), ezért tanároknak meg kell tanítaniuk a diákokat a digitális kommunikációval járó felelősségvállalásra.

A digitális kommunikációhoz szükséges az eszközök ismerete és biztonságos használata is, így az új eszözök és megsokszorozódott kommunikációs csatornák útvesztőiben a literáció már nem korlátozódik az írni-olvasni-számolni tudásra, ahogy azt Hain Ferenc írja (2003). A lista kiegészül az internet, digitális multimédia-eszközök és a számítógép használatának képességével, amely egy újfajta kommunikációs kompetenciát hoz létre, a digitális literációt. Az analfabetizmus jelentése megváltozik, önmagában a betűk ismerete nem jelenti a mediatizált kommunikáció sikerét, az említett eszközök ismerete elengedhetetlen, amely az oktatási rendszer gyors átalakulását igényelné (Heller 2010).

Digitalizálódó világunkban ennek megtanulásában fokozottan nagy szerepe van tehát az iskoláknak, a fejezetből kiderül, hogy az interneten történő kommunikáció és megosztás egyre nagyobb hangsúlyt kap a szervezett oktatás keretein belül is. Az oktatási intézményeknek a már meglévő oktató-nevelő funkciójuk kiegészítéseként a digitális életben való boldogulásban is támogatóként kell jelen lenniük. A fiatalok önállóan ugyan megtanulják használni a digitális eszközöket (sőt, a fiatalabbak számára ennek elsajátítása már pici kortól, a mindennapok megismerése által történik, szinte észrevétlenül), ugyanakkor a felelősségteljes online jelenlét kialakítása ugyanúgy a szocializáció része lehet, mint az iskolai szabályok betartásának megtanulása. Irányelvek és példamutatás nélkül a negatív mellékhatásokkal is számolni kell.

Az új kommunikációs helyzeteket nem csak a szigorúan vett tanulási-tanítási folyamatban lehet alkalmazni. Az iskolák közötti horizontális együttműködés digitális kommunikáció által támogatott rendszere számos lehetőséget rejt magában, így elősegítve a jó gyakorlatok terjedését, felmerülő kérdések szakszerű és gyors megválaszolását. Mind a fiatalabb, pályakezdő tanárok számára, mind az idősebb, sok tapasztalattal rendelkezőknek hasznos lehet az online együttműködés. Előbbiek számára egyértelműen a gyors segítség megkapása, valamint a felmerülő bizonytalanságok kezelésében mutatkozik meg a digitális kommunikáció előnye. Az utóbb említettek esetében plusz motivációt és támogatást jelenthet egy ilyen rendszerben való aktív részvétel, mivel ezáltal a sok idősebb tanárnak idegen digitális tér a szakmai együttműködésen felül a gyakorlás terepévé is válhat, így segítve leküzdeni a generációs különbségeket, mely a technikai felkészültség eltérő szintjéből is adódhat.

A tanár-diák-szülő kommunikációja a digitális térben

Az iskolai kommunikáció a tanítás-tanulásban érintett három legfontosabb szereplő között zajlik, ideértve a tanárokat, diákokat és szülőket. A diák naponta érintkezik a tanárral, szülővel és osztálytársaival is, azonban a szülők és tanárok között is szükség van együttműködésre.

A család és iskola két különálló társadalmi intézmény, melyek közös feladata a nevelés, oktatás és szocializáció, amely hatékony kommunikáció révén valósulhat meg zökkenőmentesen (Schaffhauser 2011). A hagyományos kommunikáció színtere lehet az üzenőfüzet vagy ellenőrző, illetve a szülői értekezletek és a fogadóórák. Az új eszközök megjelenésével azonban a mobiltelefon és a közösségi háló további lehetőségeket ad az információcserére. Tobisch Márta (2013) azt tapasztalta interjúalanyaival való beszélgetései során, hogy nem ritka a szülők részéről a pedagógusok megkeresése a Facebookon. A fő kérdést azonban arra irányította, hogy történik-e érdemi kommunikáció a közösségi portálon, vagy sem. Mindössze két esetben történt ilyen, szülői kezdeményezésre, ahol a közösségi portál választását annak gyorsasága indokolta, illetve egy másik esetben az egyéb kommunikációs csatorna hiánya. Egyelőre tehát az interjúk tapasztalatai alapján nem elterjedt, hogy a digitális térben érdemi kommunikáció valósuljon meg szülő és pedagógus között, ami mögött számos tényező állhat

Ugyanakkor, a diákok és tanáraik, illetve az osztálytársakkal való kommunikáció esetében más a helyzet. Mivel a digitális eszközhasználók között a fiatalabb korosztály aránya magas, a korosztály 74%-ának van otthoni internet-hozzáférése és a szabadidő-eltöltésüket tekintve az internetezés megelőzi a telelvíziózással töltött időt, (Ifjúság Gyorsjelentés 2012). A digitális korszakban az IKT környezetben bekövetkező tanulás során több lehetőség is adódik a tanár-diák kommunikációra (Tóth 2008. 112.). Az integrált elektronikus tanulási környezetben lehetőség van üzenetek küldésére tantárgytól függetlenül, mely egy általános Moodle-felületen érhető el. A Facebookról ismert üzenetrendszerhez hasonlóan, offline állapotban e-mailként, online állapotban chatként működik. A pedagógusok számára lehetőség van csoportos üzenetek küldésére, illetve a határidőkkel elmaradó tanulók kijelölésére, akik ezáltal automatikus értesítést kapnak a rendszertől. Egy másik lehetőség a csevegő használata, amely valós idejű szinkron kommunikációt tesz lehetővé, a kurzust vagy tanórát felvettek számára. Található továbbá fórum is a felületen, amely egy üzenőfalként szolgáló aszinkron szolgáltatás, egyszerű, általános célú, valamint kiterjesztett típusokkal. Végül lehetőség van a válasz objektum használatára, amely a tanár által feltett kérdésre előre megadott lehetőségek közüli válaszadást kíván a diákoktól, így ez egy szintén nem valós idejű kommunikációs forma. A válasz funkció kivételével a felsoroltak alkalmasak a diákok egymás közötti kommunikáció segítésére is.

A digitális környezetben a tanulás irányításán felül egyéb kommunikációs célok is megjelennek, mivel az ilyen jellegű tanulásszervezés esetén intenzívebb információcsere zajlik (Vig 2008. 147.). Kialakulhat együttműködés a kommunikációs során, amely a probléma közös megoldása érdekében történik. A párbeszédek esetében a cél a véleménycsere, amely a már meglévő ismereteket dolgozza fel, vagy a tervezés, amely az új ismeretek elsajátítására irányulnak. A vélemények ütköztetése után bekövetkezhet véleménymódosítás, amely az elhangozztak feldolgozását jelenti. Továbbá kialakulhat egy transzcendensnek nevezett közlési csoport, ahol már nem az oktatási célok, hanem a közös értékek és együttműködés kerül a középpontba.

Érzékelhető folyamat, hogy az új tanulási helyzet a klasszikus tanár-diák szerepek megváltozását jelenti, nyitottságot és rugalmasságot kíván mindkét féltől az újszerű kommunikációs módok használata közben.

A digitális tanulási környezeteken felül lehetőség van egyéb online felületek kommunikációs célra való használatára is, úgy mint a korábbi fejezetben már kifejtett közösségi portálok. A főként diákok körében napi szinten használt Facebook lehetőséget nyújt mind szinkron, mind aszinkron csevegési formák kialakítására, amelyet a fiatalok ki is használnak. A Facebookra regisztrált felhasználók 37%-a 13-24 év közötti , 44%-ot tesznek ki a 25-44 évesek, és további 19% a 45 év fölötti regisztrált korosztályt jelenti (Socialbakers.com 2013). A Facebook 2011 kutatás (Tóth-Mózer – Lévai 2011) során a szerzők a diákok tanáraik felé mutatott kapcsolatkezdeményezését három dimenzió mentén vizsgálták: aktív-passzív, tudatos-nem tudatos, nyitott-zárkózott. Összesen nyolcféle stratégiát lehetett megkülönböztetni a diákok között, melyek közül a legjellemzőbbek a beletörődök (327 fő),akik önmaguk passzívak, ugyanakkor nyitott attitűddel rendelkeznek és nem tudatosak. A barátkozók, de nem feltétlenül nyitottak jelentik a második legnagyobb csoportot (286 fő), akik aktívak, de nem tudatosak. Végül nagy számban voltak elzárkózó tanulók (164 fő) is, akik passzívak, zárkózottak és nem tudatosak a kapcsolatkezdeményezésben, illetve -fogadásban.

Kommunikáció hivatalos ügyekben

A digitális állapolgárnak nem csak a magánéletében, a szabadidejében és a tanulmányaiban kell tisztában lennie a digitális kommunikációs csatornákkal, hanem a munkahelyén és a hivatalos ügyek intézésekor is megfelelően kell tudnia használnia őket. Például elektronikus úton is kérhetünk tanácsadást, hibabejelentéseket tehetünk, igényléseket intézhetünk és nyilvántarthatjuk adatainkat.

Magyarországon Az elektronikus ügyintézés a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény rendelkezik egyes közigazgatási hatósági ügyek elektronikus úton történő intézéséről. Ezek az önkormányzatok hivatalos honlapjáról és a Magyarorszag.hu oldalról elérhetőek. Az elektronikus ügyintézés négy szintje (eMagyarország 2009.):

1. Információközlés: nem interaktív szint, hanem az államigazgatási szervek online informáciözlését jelenti.
2. Egyirányú kommunikáció: az ügyfél űrlapokat, nyomtatványokat, dokumentumokat tölthet le elektronikus úton, de ezeket hagyományos úton kell beküldenie.
3. Kétirányú interaktivitás: a dokumentumok és kérelmek kitöltött példányai a Kormányzati Portál Ügyfélkapu rendszerén keresztül, elektronikus aláírással ellátva benyújthatóak, de a határozat közlése, az illeték- vagy díjfizetés hagyományos úton történik.
4. Interakció: a hitelesítés, illeték fizetése és a számlázás is elektronikusan történik.

Dányi Endre és Altorjai Szilvia (2005. 55-56.) tamulmánya szerint az internet megjelenése az önkormányzatok életében egyszerre erősíti fel a centralizációs és decentralizációs folyamatokat. Egyaránt lehetővé válik a nyílt döntéshozatal, és vezetők hatékonyabban szervezhetik, illetve ellenőrizhetik a munkát. Ugyanakkor felhívják figyelmünket, hogy ezeket a folyamatokat nem az internet indította el, hanem csak hozzájárult a változásokhoz.

Új kommunikációs helyzetek a társadalomban

Az információs és kommunikációs technológia elterjedésével új választóvonalak jelennek meg társadalmon belül és az egyes társadalmak között (Heller 2001). Mivel az eszközökhöz való hozzáférés nem egyenlően oszlik meg a társadalom különböző csoportjain belül (és az egyes társadalmak között), az információ és tudás feletti hatalmi viszonyok is megváltoznak, egy új tudáshierarchia alakul ki. A hozzáféréssel rendelkezők, azaz a kommunikációban részt vevők, valamint az ebből kimaradók között nő a szakadék, amely a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket növeli (Castells 1996, idézi Heller 2001). Mivel az oktatás egyik kiemelt feladata az egyenlőtlenségek kezelése, így fontos a korábbi fejezetben már említett tanári segítség az új kommunikációs helyzetekben való boldogulás érdekében.

Heller (2010) szerint az információs társadalomban kialakul az úgynevezett szituációfüggőség, amely során mindig az aktuálisan fontos, könnyen kezelhető és gyorsan törölhető adatokra vagyunk kíváncsiak, így kommunikációnk során is előnyben részesítjük azokat a helyzeteket, amikor az ilyen jellegű információk birtokába kerülhetünk. A kommunikációs szükségletek megváltozása által sűrűsödnek és diverzifikálódnak a horizontális és vertikális kapcsolatok. A mediatizált kommunikáció a gyenge kötések számát növeli, miközben az erős kötéseket elmélyíti. A digitális állampolgárok számára a megfelelő kommunikációs skillek birtoklása, és az ehhez szükséges eszközökkel való ellátottság esetében az illető képes lesz mindenkori szükségleteihez igazítani a választott kommunikációs formát. Mindeközben az internethasználat közvetett módon is hozzájárul a szükséges kompetenciák növeléséhez, amely a digitális térből kilépve a szemtől-szembeni kommunikáció során is felhasználható lesz (Horrigan 2001, idézi Molnár 2005. 118.). A digitális világban kommunikálni képes állampolgárok könnyedén tudják növelni a társadalmi tőkéjüket (Molnár 2005. 116.), amely az életben való boldogulásukat segíti elő (Bourdieu 1997).

Összegzés

A digitális kommunikáció elterjedése lehetőséget adott a hálózati társadalom kialakulására, és megszületett a digitális állampolgárság fogalma, amely az online tében is aktívan jelen levő egyéneket foglalja magában. Egy digitális állampolgárnak ugyanúgy szabályokhoz és folyamatokhoz kell alkalmazkodnia, mint a hagyományos társadalomban. A kommunikációs eszközök és a szolgáltatások folyamatosan változnak, amely rugalmasságot kíván meg a felhasználóktól. Egyaránt ismerni kell az aktuális szöveges-, képi-, hang- és videós információmegosztáshoz kapcsolódó alkalmazásokat és lehetőségeket, és ezek használata is a mindennapok részévé válik a digitális állampolgárok számára. A hordozható eszközök segítségével (okostelefon, táblagép) pedig bármikor megoszthatók a különböző típusú információk, és hozzáférhetővé válnak a mások által közölt tartalmak, melyekre lehetőségünk van reagálni.

Egy digitális állampolgár a nap nagyrészében online is jelen van, és így bármikor elérhető az ismerősei (vagy ismeretlenek) számára, akiknek egy részét sok esetben kizárólag az online kommunikáció által ismeri. Alkalmazkodik a digitális kommunikáció által megkívánt nyelvezethez, és ismeri a legújabb kifejezéseket, melyeket a hatékony kommunikáció kialakításában felhasznál.

Az digitális kommunikációban rejlő lehetőségeket az iskoláknak és a pedagógusoknak is fel kell ismerniük a hatékony tanítás és kapcsolattartás érdekében, akár tanár-tanár, tanár-diák, család-tanár között. Ezenkívül, az iskolák közötti együttműködés támogatására egyaránt alkalmas terep a digitális világ. A fiatalok aktív eszközhasználatához elengedhetetlen, hogy ahhoz tudatosan és értékesen eltöltött idő is párosuljon, amelyben a pedagógusok segítsége a szervezett oktatás keretein belül fontos tényezővé válik. Így a digitális állampolgárrá váló fiatalok akár a hivatalos ügyeiket is képesek lesznek felelősen intézni online. A digitális világban sikeres állampolgároknak nagyobb esélyük van, hogy boldoguljanak a digitális világ keretein kívül is. A digitális kommunikáció megismeréséhez az aktív gyakorláson felül hozzájárul az eszközök és helyzetek tudományos igényű bemutatása által a jelen tanulmány is.

Bibliográfia:

1. Balázs Géza – Bódi Zoltán (2005, szerk.): Az internetkorszak kommunikációja. Tanulmányok. Gondolat – Infonia. Budapest 25-57.
2. Benczik Vilmos (2001): Másodlagos szóbeliség és mobiltelefónia In: Nyíri Kristóf szer.: A 21. századi kommunikáció új útjai. Tanulmányok. MTA Filozófiai Kutatóintézete. Budapest 11-23.
3. Benedek András (2008, szerk.): Digitális pedagógia. Tanulás IKT környezetben. Typotex Kiadó, Budapest.
4. Bodoky Tamás – Urbán Ágnes (2011): A Facebook hatása a hírfogyasztásra: közönségépítés helyett közösségépítés. Információs Társadalom, 11(1-4), 121-135. URL:  http://bit.ly/YCTUbc  Hozzáférés ideje: 2013. március 17.
5. Bourdieu, Pierre (1986): Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In Angelusz Róbert (szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei. Új Mandátum Kiadó, Budapest.
6. Castells, Manuel (2001): The Internet Galaxy. Reflections on the Internet, Business, and Society. Oxford University Press. Oxford 15-17.
7. Dányi Endre, Altorjai Szilvia (2005): A kritikus tömeg és a kritikusok tömege. Az e-demokrata attitűd vizsgálata Magyarországon, In: Dessewfy Tibor, Fábián Zoltán, Z. Karvalics László szerk.: Internet.hu. A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 2. Gondolat Kiadó, Infonia Alapítvány. Budapest 47-77.
8. eMagyarország: Az elektronikus ügyintézés (2009) URL: http://bit.ly/1248LtA Hozzáférés ideje: 2013. május 04.
9. eTwinning Csoportok  (2010.06.17.) In: Sulinet Hírmagazin URL: http://bit.ly/15gxKhG Hozzáférés ideje: 2013. május 03.
10. Ferrari, Anusca (2012): Digital Competence in Practice: An Analysis of Frameworks. URL: http://bit.ly/1eKjw8a Hozzáférés ideje: 2013. augusztus 11.
11. Ferencz Magdolna (2009): Értékek az internetes hálózati kommunikációban. PhD értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia és Társadalompolitika Intézet, Budapest. URL: http://bit.ly/12aKrX3 Hozzáférés ideje: 2013. március 17.
12. Hain Ferenc (2003): Információs társadalom és kommunikációkutatás. In Világosság 3-4. szám. URL: http://bit.ly/ZAl8dI Hozzáférés ideje: 2013. május 04.
13. Hain Ferenc – Hutter Ottó – Kugler Judit (2005): Az elektronikus eszközökkel támogatott tanulás (e-learning) mint lehetőség In Valóság 2, 3 URL: http://bit.ly/Yn7BJ9 Hozzáférés ideje: 2012. november 07.
14. Heller Mária (2001): Új kommunikációs helyzetek és szükségletek: a hierarchikus nyilvánosságok kialakulása  In: Nyíri, K. (szerk.): Mobil információs társadalom. Budapest: MTA Filozófiai Intézete, URL: http://bit.ly/128xgon Hozzáférés ideje: 2013. május 03.
15. Ifjúság Gyorsjelentés 2012
16. Komenczi Bertalan (2009): Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Kiadó. Budapest 115-127.
17. Lenhart, Amanda (2012.05.03.): Teens & Online video, In: Pew Internet URL: http://bit.ly/138FWNM Hozzáférés ideje: 2013. május 04.
18. Madden, Mary; Lenhart, Amanda; Duggan, Maeve et al. (2013.03.13.): Teens and Technology, In: Pew Internet URL: http://bit.ly/10z7Pt4 Hozzáférés ideje: 2013. május 04.
19. Merton, Robert K. (2004): Egy tanulmány Robert K. Merton hagyatékából. Valóság 7, 9 URL: http://bit.ly/ZHQiDo Hozzáférés ideje: 2013. május 01.
20. Molnár Szilárd (2005): Az elektronikus hálózatok társadalmi értéke. Szoftver, internet, társadalmi tőke. In Dessewffy Tibor – Fábián Zoltán – Z. Karvalics László (szerk.): Internet.hu – A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 2. Gondolat Kiadó – Infonia, Budapest.
21. Mossberger, K., – Tolbert, J.C, – McNeal, S.R, (2008): Digital Citizenship. The Internet, Society, and Participation. The MIT Press Cambridge, Massachusetts London, England.
22. Németh Zoltánné (2012.12.12.): eTwinning projekt sikerek a Weöres Sándor Általános Iskolában In: Sulinet Hírmagazin. URL: http://bit.ly/18lCem6 Hozzáférés ideje: 2013. május 03.
23. Ohler, Jason B. (2010): Digital Community, Digital Citizen. Corwin, London, United Kingdom.
24. Partnership for 21st century skills (s.a.) URL: http://bit.ly/11KfBCW Hozzáférés ideje: 2013. május 05.
25. Pintér Róbert (2007): Úton az információs társadalom megismerése felé, In Az információs társadalom. Az elmélettől a politikai gyakorlatig. URL: http://bit.ly/ZmGsnZ Hozzáférés ideje: 2013. május 05.
26. Ribble, Mike (2011): (Excerpted from) Digital Citizenship in Schools. Second Edition. ISTE URL: http://bit.ly/10e3CvU Hozzáférés ideje: 2013. május 04.
27. Shannon, Claude E. (1948): A Mathematical Theory of Communication. The Bell System Technical Journal, 27. 379-423. URL: http://bit.ly/10e3Eno Hozzáférés ideje: 2013. május 01.
28. Schaffhauser Franz: (2011): Az iskola kapcsolata és együttműködése a családdal In Bábosik István (szerk.): Pedagógia az iskolában. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
29. Socialbakers.com – Statistics by countires. Hozzáférés ideje: 2013. május 06.
30. Suler, John (1997):  The Psychology of Cyberspace. URL: http://bit.ly/cqZSG3 Hozzáférés ideje: 2013. május 05.
31. Tapscott, Don (2001): Digitális gyermekkor. Az internetgeneráció felemelkedése. Információs Társadalom kicsiknek és nagyon nagyoknak. Kossuth Kiadó, Budapest.
32. Tobisch Márta (2013): Mobiltelefon és internet az iskola és a család kapcsolatában. Szakdolgozat. URL: http://bit.ly/18ne4Ia Hozzáférés ideje: 2013. május 05.
33. Tóth-Mózer Szilvia – Lévai Dóra (2011): Az online közösségi oldalonlévő tanár-diák kapcsolat kezdeményezése és fogadása a metaforák tükrében In Oktatás-Informatika 3, 4 URL: http://bit.ly/1413MtA Hozzáférés ideje: 2013. május 06.
34. Varga Csaba (n. a.): Az információs társadalom kommunikációs változásai és médiavíziói. URL: http://bit.ly/13Y4KqL Hozzáférés ideje: 2013. május 06.
35. Wallace, Patricia (1999): The Psychology of the Internet. Cambridge University Press, Cambridge.
36. Won Kim – Ok-Ran Jeong – Sang-Won Lee (2010): On social web sites. URL: http://bit.ly/p3WU7m Hozzáférés ideje: 2013. május 07.

Hozzászólás letiltva