Habók Lilla: Second Life múzeumok és galériák



Egy múzeumi tárlat megtekintésére időt és pénzt kell szánnunk általános esetben. Befizethetünk még idegenvezetésre, vagy megvásárolhatjuk a kiállításvezető füzetet. Még több időt és még nagyobb összeget igényel, ha ezt a múzeumot egy másik országban, netán egy másik kontinensen szeretnénk megcsodálni. A Second Life (rövidítve: SL) nevű virtuális világ ezzel ellentétben lehetőséget nyújt például arra, hogy egy nap alatt egymás után több kontinens különböző kulturális emlékhelyét, múzeumi intézményét bejárjuk virtuális énünkkel, azaz avatarunkkal – a karosszékünkben ülve. Sőt, szinte nem is létezik olyan épülettípus vagy kültéri kikapcsolódási lehetőség, amely valamilyen formában ne lenne elérhető a Second Life-ban, de ebben a cikkben elsősorban csak a múzeumokkal foglalkozom.

 2. A Second Life rövid története[1]

A Second Life nevű 3D-s virtuális világot a San Francisco-i székhellyel rendelkező Linden Lab[2] vezérigazgatója, Philip Rosedale (SL nevén Philip Linden) alapította. 2001-ben hozták létre a céggel a LindenWorld-öt, melyhez csak meghívottak csatlakozhattak. Ebben a játékban még a felhasználók virtuális énjeinek (prim-nek nevezték) lövöldözése volt a középpontban.

A játékot átnevezték Second Life-ra, a felhasználóknak lehetővé tették saját tartalmak feltöltését és hogy kapcsolatba lépjenek egymással valós időben. 2002-ben érkeztek meg az első „telepesek” („resident”), a maihoz képest kezdetleges grafikájú avatarokkal. Ekkor 16 terület létezett, melyek közül az elsőt Da Boom-nak nevezték a „Big Bang theory” azaz a „Nagy Robbanás” elméletének mintájára. A területek száma ezután fokozatosan növekedett.

2003 végén vezették be a virtuális a fizetőeszközt, a Linden Dollárt, mellyel a területek adás-vétele illetve bérlése is lehetségessé vált. Majd 2006-ban számolt be a Business Week[3] az első személyről, Anse Chungról (SL nevén Ailin Graef) aki a virtuális világnak köszönhetően vált dollár-milliomossá. Az eset nagy média-visszhangjának következtében a Second Life használók száma elérte az egymillió telepest.

2007-ben nyílt forráskódúvá tették a klienst, és megkérték a felhasználókat, hogy segítsék a fejlesztést. Ebben az évben kezdték használni a WindLight rendszerét is, amely finomította a grafikát, és a fotók megjelenítését. A fejlődés azóta is folyamatos és látványos, 2010 óta a „Second Life 2.0 Viewer”-t használhatjuk a program futtatásához. 2011-ben pedig megújították a közösségi platformot is, ahol a blogokat, fórumokat érhetjük el, feltehetjük kérdéseinket a többi felhasználónak, vagy olvasgathatunk a tudásbázisban a http://community.secondlife.com/ címen.

 

Digitalizált és digitális művészeti alkotások

 

A digitális kultúra forrásai lehetnek a digitalizált objektumok és az eleve digitálisan létrehozottak.[4] Mindkét ág szerteágazó lehet, és a Second Life-on belül is találhatunk rá példákat.

A virtuális élmény természetesen nem pótolhatja az igazit abban az esetben, ha a valóságban is létező épületről, illetve művészeti emlékről van szó (pl. festmény, grafika, szobor, iparművészeti tárgy). Ebben az esetben egy jó kiegészítő program:

• A hely előzetes feltérképezése, utólagos felidézése érdekében.
• Esetleg, ha a személyes látogatásunk valamilyen szempontból akadályoztatott, például a hely a valóságban nem megtekinthető.
• Művészettörténész, építész vagy művész hallgatóknak különösen jó tanulási lehetőség a képes albumok memorizálása helyett a 3D-s változat, például templomokban freskók, kiállításokon rendezési alapelvek megismerése szempontjából.

Valódi városok közül például Second Life-ban is megtekinthetjük Velencét, Münchent, Bukarestet, New Yorkot, Lipcsét, Amsterdamot, Moszkvát vagy éppen Londonban a Big Bent, Kölnben a Dómot. Éppúgy megcsodálhatjuk virtuálisan a Sixtusi kápolnát, az Acropolist, a Golden Gate hidat vagy az „Ovális irodát”.

A virtuális Párizs például „Bourbon Island”-en található, és több nevezetesség reprodukcióját is elkészítették. Megtalálható az Eiffel torony, az Obeliszk, a Diadalív – az épületeket pedig a Montaigne körút és a Champs Elysees köti össze egymással. Ezen kívül megmintázták a Szajna partot, és még a metrót is a föld alatt. A francia látogatókat oktató videókkal és meglepetésekkel várják.[5]

A drezdai Zwingert 2007-ben hozta létre virtuális formában a Staatliche Kunstsammlingen Dresden megbízásából a Second Interest AG nevezetű cég, amely kifejezetten 3D-s intézmények „építésével” foglalkozik. A Second Life-ban készült másolat 1:1 arányú az eredetihez képest, és 750 virtuális festményt tartalmaz, természetesen az eredetiek alapján. A termek elrendezése és a képek elhelyezkedése azonos a múzeum eredetijével.[6]

1. ábra: A Zwinger egyik termében

 

Az SL-ben létrehozott múzeumban a képek megtekintésén kívül mindhez ingyenesen letölthető leírást kínál, néhány esetben elvileg meg is hallgathatjuk az információkat (sajnos engem az audio guide jelzései csak egy hibát jelző oldalra továbbítottak). A múzeum saját leírása szerint rendezvényeket is szervez.[7]

Egy másik érdekes helyszín a virtuális Frank Lloyd Wright Múzeum, mely a neves építész-designernek állít emléket 2009 óta, és ezen kívül elkészítették az építész alkotásait is kívülről-belülről bejárható módon. Mindehhez letölthető információs kártyákat is csatoltak az érdeklődőknek. A projekt annyira megtetszett a Frank Lloyd Wright Alapítványnak, hogy a múzeum készítőivel licensz-megállapodást kötött 2010-ben.[8]

Sőt, nem csak a híres épületek reprodukcióit szokták elkészíteni, hanem olykor nemzeti ünnepeket, megemlékezéseket is tartanak virtuálisan. Például nagy híre volt az ír Szent Patrik Napnak vagy a Halloween-nak. A magyar „Nekem 7” csoportot is érdemes követni, akik rendszeresen megemlékeznek március 15-én és október 23-án[9], illetve tűzijátékkal készülnek augusztus 20-án.[10]

A Linden Lab minden évben díjjal jutalmazza azt a Second Life-on belüli projektet, amely segíti az emberek munkáját a virtuális világon kívül is. 2010-ben ezt a díjat a The Tech Virtual nevű cég nyerte el, mivel 3D-s eszközöket és támogatást nyújt valódi (más néven RL) időszaki kiállításoknak és szakmai kiállításoknak. A pályaműveket a Second Life-ban kell elkészíteni úgy, hogy az megvalósítható legyen a való világban is –, ezek közül dönt a Tech Virtual, hogy kit segít személyes tanácsadással, stábbal és technikával.[11] Mindez jó példája annak, hogyan segítheti egymást a valósi és a virtuális világ.

Előfordulnak azonban olyan helyek és művészeti alkotások is, amelyek a való életben nem léteznek, hanem csak az SL keretei között. Ezeknek készítőit nevezzük „Second Life művészeknek” és ők saját galériával rendelkezhetnek, vagy időszaki kiállításaik lehetnek bizonyos virtuális múzeumokban. Tervezhetnek épületet – melynek csak a képzelet szab határt –, készíthetnek grafikát, installációt, mintázhatnak virtuális szobrot stb.

 

4. A virtuális múzeumok előnyei

A virtuális világ múzeumainak előnyeit már néhány mondatban ismertettem, de ezeket listába gyűjtve is érdemes áttekinteni:

1. A világ bármely pontjára eljuthatunk így hosszú utazás nélkül.
2. Egy nap alatt különböző országok kiállításait nézhetjük meg.
3. Nincs nyitva tartási idő, akár éjszaka vagy hétfőnként is útra kelhetünk.
4. Általában a belépő díjtól is eltekintenek.
5. Lehet, hogy olyan helyekre tévedünk, ahová a való életben egyébként nem mehetnénk.
6. Vannak kisebb galériák, amelyeknek nem tudnánk a létezéséről, így viszont ezeket is látjuk.
7. A valóság nem szab határt: vannak eredetiben és csak Second Life-ban meglévő alkotások.
8. Ilyen módon oly válogatást is összeállíthatnak a képekből, amely a valóságban elképzelhetetlen, például világhírű, de más-más országokban fellelhető alkotások egymás mellett.
9. A tárolási probléma egyszerűbben megoldható, ami múzeumoknál és könyvtáraknál elő szokott fordulni.
10. Nem kell kiállítások előtt vagy után restaurálni, vigyázni a képekre, szobrokra.
11. A virtuális világban szabad az alkotásokhoz hozzáérnünk, bármeddig néznünk őket közelről. Nem kell drága biztonsági berendezésekre költeni a múzeumnak.
12. A 3D-s élmény jobban hasonlít az eredeti hatásához, mint a képes albumok 2D-s ábrái. (Ráadásul az SL-ben az avatárok képesek repülni is, így magasan lévő apró részleteket is meg tudnak figyelni.)
13. Minden alkotáshoz hosszú leírás csatolható, amelyet a felhasználó elmenthet magának. Emellett a való élethez hasonlóan tárlatvezetéseket is meghallgathatunk vagy oktatófilmeket nézhetünk.
14. Szinte bármennyi alkotás kiállítható egyszerre.

 

5. Vizuális nevelés a virtuális világban

A virtuális világ előnyei nem csak művészeti szempontból mutatkoznak meg, hanem a vizuális nevelés során is felhasználhatjuk a programot. Az „Előadássorozat” című kurzuson említett[12] nevelési célok alapján: fejlődhet a térszemlélet, mivel bármilyen tárgyat, idomot, geometriai alakzatot létrehozhatunk, megfigyelhetünk és tovább formálhatunk. Több tárgy egymásra építésével különböző építményeket alakíthatunk ki.

Nem csak tárgyakat, hanem a saját avatarunk testét is változtathatjuk. Kipróbálhatunk különböző testalkatokat, bőrszíneket, hajviseleteket, öltözködési stílusokat. Saját magunk alakíthatjuk ki környezetünket.[13]

Önmagunk és környezetünk formálása, illetve a mások által felépített kulturális intézmények, emlékművek és városok által segíthetjük a művészettel kapcsolatos pozitív attitűdök kialakulását.

Mindezek segítségével elérhetjük a számítógép mint média nevelő hatását. Ebben az esetben ugyanis a szabadidő eltöltése összefüggésbe hozható a személyiségfejlődéssel is.

 

6. Múzeumok összehasonlítása

A következőekben különböző Second Life-ban megalkotott múzeumokat, illetve kiállításaikat fogom bemutatni. A virtuális múzeumi túrám időpontja 2011. november 12-13. volt, ezért előfordulhat, hogy az azóta eltelt időszakban például az időszaki kiállítások cserélődtek.

Megfigyelési szempontjaim között szerepel a tér kialakítása, a kiállítások berendezése, a tájékozódás egyértelműsége, a választott állandó vagy időszaki kiállítások témája, a virtuális valóság előnyeinek kihasználása, az alkotásokhoz fűzött plusz információk elérhetősége. A virtuális múzeumok online hozzáférhetőségének, az ott közzétett információknak is igyekeztem utána nézni, és a kettőt összevetni egymással.

Az elemezett múzeumok pedig a következőek: Galeria Mactelo (Bulyea), University of Delaware, Renaissance Gallery (Chilbo), Basmoca Virtual Museum, Nordan Art Galerry (Nordan om Jorden).

 

6.1. Galeria Mactelo, Bulyea

Az első kiállítás, melyet a Second Life-on belül a Galeria Mactelo-ban[14] megtekintettem a „Kolory & Twarze” = „Colours & Faces” címet viseli, és Kama Kuik lengyel festőnő[15] portréit mutatja be a „Pod Pretekstem” nevű vendéglátóhely zenészeiről.

2. ábra: Kama Kuik Colours &Faces kiállítása

 

A kiállítás elején két tábla írja le pontosan, mit láthatunk: 2005-2009 között a poznani Pod Pretekstem étteremben játszó híres zenészek portréit. A gyűjtemény kezdeményezői Jan Babaczyszyn és Kama Kuik voltak, akik 2005 tavaszán találták ki az „open art studio” ötletét, így minden portré a „Pasnik Kamy” művészeti stúdióban készült (mely Poznanban a Fredry 12 utcában található). A zenészek között van például Stanislaw Soyka, Katarzyna Groniec, Jan Kanty Pawluskiewicz, Grzegorz Tomczak, Piotr Kaluzny és a fiatal művészek közül Krzysztof Dys, Julian Mikolajczak.

A virtuális megvalósítás egyszerűséget tükröz: szürke teremben három falon és középen még egy-egy sorban függenek a művésznőre jellemző színes portrék. A padlón és az egyik rövidebb falon narancssárga felirat hirdeti a kiállítás címét. A képek keretei egyaránt nagyon színesek, melyek vidámabb hangulatot kölcsönöznek az egyszerű falaknak. A festményekhez az avatárjainkkal közelebb lépve láthatjuk még az ecsetvonásokat és a szignókat is, tehát a képek jó minőségben lettek digitalizálva.

3. ábra: Interaktív festőpaletta a Galeria Mactelo-ban

Érdekesség, hogy kihelyeztek két festőpalettát a terem két sarkába, amikre rákattintva szintén váltogathatjuk a kiállított képeket. Ezzel a megvalósítással más galériában illetve múzeumban nem találkoztam.

4. ábra: A fotót megnézve látszik a hasonlóság a virtuális változattal[16]

A virtuális kiállításról számos adatot hiányoltam, ugyanis a képekhez itt nem tölthető le információs kártya. Nem derül ki a látogató szzámára, hogy melyik portré pontosan kit ábrázol, mikor zenélt az illető az étteremben, miről nevezetes. A galériában egyáltalán nem szól zene, pedig ebben az esetben különösen érdekes lenne a zenészek játékát bemutatni, például a képek mellett egy-egy audio jelzésre kattintva.

A kiállítás honlapján[17] az információk egy részéhez hozzájuthatunk, de a weboldalra szintén nem az SL tárlatról navigáltak át, hanem a kereső segítségével találtam meg. A http://www.koloryitwarze.art.pl/ oldal sajnos csak lengyelül tartalmaz információkat, de olvashatunk bővebben a festő életrajzáról, böngészhetünk ABC-rend szerint a zenészek portréi között, néhány zenészről szöveges leírást is találunk, sőt az oldalról a kiállítási katalógust és a megjelent cikkeket is letölthetjük. Zenelejátszót viszont a honlapon sem találtam.

 

6.2. University of Delaware

Avatárommal második célpontom az Egyesült Államok Newark városában működő Delaware Egyetem virtuális változatának[18] művészeti galériája volt[19], mely Andy Warhol kiállítással[20] hirdette magát a Second Life honlapján – annak ellenére, hogy egyszerre négy kiállítás is látható a galériában. Az ajtón belépve pedig a mozitermet láthatjuk sok székkel, ahol valószínűleg vetítéseket is szoktak tartani.

Külön kiemelendő, hogy mind a négy tárlat esetében a kiállítási plakátra kattintva elolvashatjuk a vonatkozó információkat, melyek részletek a katalógusokból. Illetve a kiállítások az alkotók arcképével és az életrajzukról szóló adatokkal kezdődnek.

Bármely alkotást kiválasztva megkapjuk az információs kártyát a fő adatokkal: alkotó neve, kép címe, technikája, készítés dátuma. Tehát minden szempontból elmondható, hogy a látogatók megfelelő tájékoztatására ügyeltek.

Az épületen belül, a moziterem mellett szimetrikusan két-két kiállítás található, amely egy-egy nagyobb és egy-egy kisebb termet jelent, illetve egy-egy kis lépcsőházat, ahol szintén megjelennek a képek.

 

6.2.1.      Andy Warhol behind the camera

 

A fő időszaki kiállítás az Andy Warhol által készített fényképekből mutat be egy válogatást a nézőknek. A viszonylag hosszú, ablakokkal tagolt nagyteremben szürke falakon fekete-fehér fotókat helyeztek el; a fehér falakon pedig színes fotókat. Megjegyzendő, hogy terem nem csak a bejáraton keresztül, hanem a másik oldaláról kerekesszékkel is megközelíthető.

A kiállítás plakátjára kattintva arról olvashatunk, honnan ismerjük Warholt és milyen szerepet töltött be életében a fényképezés. Halálának 20. évfordulóján, 2007-ben egy alapítvány („The Andy Warhol Foundation for the Visual Arts”) elindított egy programot azért, hogy az oktatási intézmények között elosszák Warhol fényképeit. A következő évben a University of Delaware 100 Polaroid és 50 fekete-fehér zselatin ezüst képet kapott, amely most az egyetemi múzeumi gyűjtemény részét képezi. Dr. Stephen Petersen vendég kurátor kutatásának is köszönhető ez a kiállítás, aki Warhol naplóbejegyzéseit és más forrásokat tanulmányozott, hogy a fotókról adatokat gyűjtsön.[21] Továbbá a kurátor megjegyzi, hogy Warhol nem adott címet a fényképeinek, és nem dokumentálta, mikor és hol készültek. Egyes címeket az alapítvány adott, másokat pedig a kiállítás előkészületekor kreáltak. Néhány Polaroid képet Warhol a készülési dátum vagy a képen szereplő modell szerint rendezett, a fekete-fehér nyomatok pár darabjára pedig rákerült az időbélyeg, ami segítette a kutatómunkát. Vannak azonban olyan esetek is, mikor a kép tárgya, dátuma és helye egyelőre teljesen ismeretlen.

5. ábra: Andy Warhol behind the camera c. kiállítás

 

A kiállítóteremben ezek alapján meghatároztak kategóriákat is, melyeket nagyobb feliratokkal (Polaroid, Full-sheet prints, Silver prints) jeleztek és elkülönítették egymástól a képeket. A fotók között nem csak portrékat találunk, hanem például utcarészletet, műfogsort, piacrészletet… Ha a képek fölé visszük az egeret, akkor láthatjuk, van-e hozzáadott információ. Néhány esetben csak azt olvashatjuk, hogy „nem azonosított nő / férfi”, tehát ezek esetében a kutatás még nem járt sikerrel. De a legtöbb helyen odaírták a modell nevét is, pl. Linda Cossey, Patrick O’Higgins, Cristopher O’Riley, Heather Watts, Jon Gould, Debra Arman, Victor Hugo. A beazonosított képek mellett az is szerepel, hogy mikor készültek és a képeken szereplő személyeket honnan ismerjük. Több világhírű is található ugyanis köztük, és biztosan olyanok is, akik ma már kevésbé ismertek, de Warhol korában hírességnek számítottak.

Néhány példát kiemeltem a részletesebb leíársok közül. A „Madonna and Child” 1981-ben készült, mikor Warhol New Yorki nők megörökítésével foglalkozott, miközben ők gyermeküket szoptatják. Habár lelkesedett a téma iránt, nem tudta megvalósítani a sorozatot. 1981 márciusában, mikor ez a kép készült, írt egy bejegyzést a naplójába: „Újabb Madonna és gyermek kép készült (…) és már tudom, hogy problémák lesznek ezzel a sorozattal. Túl különös az anya és gyermeke és a szoptatás…”[22]

Patrick O’ Higgins publicista volt és Helena Rubinstein személyi titkára, illetve Madam c. biográfiájának szerzője, mely bestsellerré vált. A fénykép 1980-ban készült róla, kedélyesen és elegánsan ábrázolva őt. Higginst a divatérzékéről és stílusáról éppúgy ismerték, mint társadalomról szóló írásairól. Warhol tipikus férfiportréi közé tartozik ez a felvétel, ahol a művész a modell kezét is belefoglalta a portréba, hogy ezzel kifejezőbbé és vizuálisan érdekesebbé tegye.

6. ábra: Patrick O’ Higgins portréja a Warhol kiállításon, információs kártyával

 

6.2.2.      Natural Histories: Recent Work by Virginia Bradley

 

Az egyik kisebb tárlat Virginia Bradley, a Delaware University művészeti professzorának legutóbbi festményeit mutatja be. Két kisteremben 4-4 alkotást állítottak ki egymás mellett. A képekre kattintva arról kapunk információkat, mi a címük, készítési évük (általában 2011), mekkora méretűek, milyen technikával készültek (mindegyik esetében: „Mixed media on panel”) és hogy ki készítette a fotót a képekről (John Calano). Az alkotások címei például Luna Italiana, Canopy, Reflection, Pavo Real.

A kiállítás honlapján[23] nem kapunk sokkal több információt, mint a virtuális tárlaton. Letölthető egy kiállításvezető pdf[24], mely ugyanazt a szöveget tartalmazza, mintha SL-ben a plakátra kattintunk.

7. ábra: Virginia Bradley Natural Histories c. kiállítása

Janis Tomlinson megfogalmazása szerint Bradley képein egyesülnek a reneszánsz állatábrázolások a 20. századiakkal, illetve a mennyei, mitológiai és allegorikus fugurák. A képek arra az állandó emberi vágyra utalnak, hogy megértsék és dokumentálják a természet világának munkáját. A tablók az ókori falfestményekre emlékeztethetnek bennünket, a rajtuk megjelenő színek pedig a természetre.

8. ábra: Fotó az eredeti Virgina Bradley kiállításról[25]

 

A művésznő honlapján[26] találunk fényképeket az eredeti kiállításról is. Ezek alapján feltűnhet, hogy a virtuális kiállítás nem az eredeti pontos mása. A legfőbb különbség, hogy a Second Life-ban sokkal képet állítottak ki, mint valójában. Illetve a valós épületbe fehér falakon egy kisebb teremben szerepelnek a képek, amit oszlopok és paravánok tagolnak. Viszont az is igaz, hogy ilyen környezetben nehezebb lenne közlekedni egy virtuális kiállításon.

 

6.2.3.      Keith Morrison: Middle Passage

 

A Delaware University Museum másik kisebb kiállítását Keith Morrison munkáiból szervezték. A művész a chicago-i művészeti iskolában végzett, munkái több kontinensen is ismertek, illetve különböző múzeumok tulajdonai, pl. Smithsonian American Art Museum, Museum of Modern Art of Monterrey (Mexico), National Gallery of Art Jamaica. A festészeten kívül Morrison kritikákat és esszéket ír, kiállításokat rendez, oktat. Az itt kiállított képei közül említésre méltó a Katrina, a Slow Boat, a The Tango és a Market II.

A tárlat berendezése az előzőben (6.2.2. fejezet) bemutatotthoz hasonló: két kisteremben 4-4 kép található. Az első teremben a szürkésebb árnyalatú, a másodikban a színesebb festmények. A művész és a múzeum honlapján sem találtam a kiállításról bővebb információkat.[27]

9. ábra: Keith Morris kiállítása a Second Life-ban

 

6.2.4.      Sound: Print: Record African American Legacies

 

A negyedik egy csoportos kiállítás volt fotókból és festményekből vegyesen, amely a zene, és azon belül is első sorban a jazz köré fonódott. Néhány kiemelt művész, képcím és készülési technika neve:

• Frans Smith: Harp Figure, Frank Bowling Boo’s back
• Ming Smith: In the spirit off Jazz (kézzel színezett fotó)
• Reginald Gammon: Remembering JJ (J. J. Johnson) (offset litograph)
• Jefferson Pinder: Music Missionaries (woodblock)
• P. H. Polk: Catherina Moton Patterson (gelatin silver)

 

A különböző alkotásoknál azt is feltüntették az információs kártyákon, hogy mely gyűjteményekből származnak.

Ahogy az előző zenei kiállításon (6.1. fejezet), itt is hiányoltam a releváns zenét. Érdekes lett volna kipróbálni különböző hangszereket, meghallgatni a képeken szereplő jazz zenészek darabjait, megnézni néhány videót a jazz zenét játszó klubok hangulatáról.

A kiállításhoz 2009-ben egy symposium is kapcsolódott, ahol szó volt a Fekete Zenéről és Történelemről, az „Afrikai amerikaiak” részvételéről a hanglemezgyártásban és hogy hogyan épült be hagyatékuk a művészetbe, illetve a zenébe.[28] A virtuális tárlaton azonban erre a rendezvényre nem láttam utalást, pedig érdekes lenne, ha itt is elérhetőek volnának produktumai (pl. prezentációk, podcastok, videófelvételek, előadások szövegei).

10. ábra: Sound: Print: Record African American Legacies c. kiállítás

 

Összességében nagyon jó kezdeményezésnek tartottam, hogy a Delaware Egyetem volt és jelenlegi kiállításai virtuálisan jelenleg is megtekinthetőek, és információkkal gazdagon ellátják a nézelődő avatárokat. Bár el tudnám képzelni még több interaktív elemmel a tárlatokat, úgy gondolom, nagyon előremutató a kezdeményezés.

 

6.3. Renaissance Gallery, Chilbo. Paintings from tle late Middle Ages

Chilbo reneszánsz kiállítótérében[29] közékori zene fogadja a látogatókat. Az építmény egy udvarból és két épületrészből áll. Teleportáláskor az udvarba érkezünk, és faragott köveken pihenve egy nagyobb méretű freskót szemlélhetünk meg. A baloldali épületrészben például a következő festményeket találhatjuk:

• Uccello: Vadászat az erdőben
• Andrea del Castagno: Fresco
• Sandro Botticelli: Primavera
• Lorenzo Costa: Court of Isabella D’Este

Ezek a képek meg is vásárolhatóak különböző összegekért: 50-75-100 LindenDollárt kérnek értük. A kurzort a képek fölé emelve olvasható, hogy ki a festő, mi a kép címe és milyen korra datálják. Ennél bővebb leírást sajnos nem kapunk a festményekről és alkotóikról.

11. ábra: Reneszánsz festmények Chilbo-ban

A másik épületrészben három termet különítettek el, de nem írták ki, hogy milyen elvek szerint. Saját megfigyelésem, hogy a középső teremben Jézus életéből vett jeleneteket láthatunk: Angyali üdvözlet, Vizitáció, Születés, Adoráció, Getshemane kertje, Győzedelmeskedés.

Egy másik teremben pedig valószínűleg a mitológiai jeleneteket csoportosították, például

• Botticelli: Athena with Centaur
• Leonardo da Vinchi: Leda
• Mantegna: Parnassus
• Andrea del Castagno: Sibyl
• Giovanni Bellini: Bacchus

A harmadik teremben nem sikerült megállapítanom a rendezési elvet. Itt állították ki Sandro Botticelli: Vénusz születése ill. Venus és Mars, Giovanni Bellini: Scipio ill. Istenek ünnepe, Michele Pannonio: Ceres festményeit.

Ebben az esetben magát a tényt tartom érdekesnek, hogy egy tematikus kiállításunk vehetünk részt reneszánsz festményekkel. Természetesen ez egyike azoknak a galériáknak, amelyek ilyen formában nem léteznek a való életben, csak a Second Life-ban. A kurátort SL nevén Rachel Corleone-nak hívják, akit az ragadott meg leginkább, hogy ebben a korban egyaránt előfordultak keresztény és pogány tematikák. Személyes kedvence Sandro Botticelli: Venus és Mars 1483-as festménye a kompozíciója és a hangulata miatt.[30]

Középiskolásoknak a kor tanulása közben (pl. történelem, irodalom, művészettörténet órán) érdemes lenne egy ilyen tárlaton körbenézniük, hogy a festményeket jobban megismerjék. Tanároknak és kutatóknak inkább a hely hangulata miatt érdemes ellátogatniuk, és nem azért mert plusz információkat kapnának a tárlattal.

 

6.4. BASMOCA Virtual Museum

A negyedikként meglátogatott BASMOCA Virtual Museum[31] keltette a legprofesszionálisabb hatást a szememben. Az alapító, tulajdonos és kurátor egyben Basma Al Sulaiman, Szaud-Arábiai gyűjtő, akinek az volt a célja, hogy képeit virtuális formában mindenkinek megmutassa. Személyes ízlése megmutatkozik, hiszen első sorban szaudi és közelkeleti képeket állított ki. Azt szeretné ezzel elérni, hogy a különböző országokban élő emberek mind megismerjék ezt a művészetet, és platformot teremtsen a kommunikációhoz. Tehát ebben az esetben is egy olyan kiállítást járhatunk be, amely a valóságban ilyen formában nem létezik, de legalábbis átlagember számára nem látogatható.

12. ábra: Basmoca Virtual Museum folyosója, szemben a “kabinokkal”

 

A múzeum kinézete kívülről és belülről is modern. Egy üvegajtón keresztül léphetünk be, és összesen nyolc elkülönített részt látunk kétoldalt egymás mögött sorakozva, fehér falakkal. Minden rész külön tematikát kapott, és a róla szóló leírás a falon elhelyezett „i” betűre kattintva elérhető. A kis „kabinokban” 4-15 kép szemlélhető, akár padokon ülve, miközben kínai hangzásvilágú zene szól.

A középső folyosón sétálva, a kabinok falán is láthatunk egy-egy képet. Ilyen például Tracey Emin Our Angels (Bird) (2007, clear blue neon) c. képe, amelynek érdekessége, hogy tényleg neonosan villog. Minden képhez egyesével leírták az alkotó nevét, az alkotás címét, dátumát, méretét és készülési technikáját.

A folyosó közepén egy vitrinre is figyelmesek lehetünk. Ebben szerepel Anselm Kiefer Book „Es ist einer der tragt mein Haar” (Inscribed mixed media, 2005, 305×305 cm) c. műve. Ebből derült ki számomra, hogy hiába látványos a vitrines megvalósítás, de a Second Life-ban nem túl megfelelő, mivel a vitrin alatt lévő tárgy alig látható, még repülés közben fölé emelkedve is.

A következő tematikákat különítették el a kiállításon:

1. terem: Szigetek és ikonok: Andy Warhol és Alex Katz pop art művei, az indiai Gigi Scaria és a kínai Zhang Xiaogang képei szerepelnek itt a kiállítás egyetemességét képviselve. Az első darab Scaria „Island are Forever” c. alkotása, az individualitásukat vesztett bonyolult épületeivel reflektál a gyűjtemény többi darabjára, melyeknek fő témája a kultúra, társadalom és a politikai identitás, vagy éppen annak hiánya.

2. terem: Az eltorzított valóság: Ennek elemei a kultúrát, a személyiséget, illetve a haladás és a politika egyénre gyakorolt hatását vizsgálják. Wang Qingson ironikusan reagál a Nyugati fogyasztói társadalom Kínába gyűrűzésére, Huang Yan a kényelmetlen összacsapást fejezi ki régi és új világ között a Shan Shui tetoválás sorozattal.

3. terem: Szimbólumok és varrógépek: Bassem Al-Sharqi varrógépről és Suad Hossni-ról készített képe szimbolizálja a kulturális- és „személyiségosztódást”. A szaud-arábiai kultúrát eddig jellemző szimbólumok már idejétmúltak és új képekkel kellene helyettesíteni, amely a mostani generációhoz is kapcsolódnak – mint például a kínai varrógépe, ami sokkal többet jelent számára a dalla-nál (tradicionális teáskanna).

13. ábra: A 3. terem berendezése és leírása

A másik itt megjelenő művész, Ahmed Mater szintén tradicionális szimbólumhoz tér vissza. A Yellow Cow Performance során azt képzeli el, milyen lenne Mózes áldozati tehenének mindennapi élete, ha élhetne tovább. A 2007-es performansz videóját meg is nézhetjük a YouTube-on. A videólejátszó jelzi, hogy a videó nem listázott, csak annak a bizonyos linknek a tulajdonában tekinthető meg.

4. terem: Felfordított művészet: A megszokott portrék a „fejükre állnak” ebben az eklektikus gyűjteményben. Georg Baselitz német neo-expresszionista művész képei mély jelentéssel bírnak. Kallat Dawn Chorus 11. c. festményén a gyerek haja helyett megjelenő városi forgataggal az egyén és társadalom közötti nehéz kapcsolatot mutatja be (ebben az esetben Mumbai túlnépesedett városával). A festményeken kívül megjelenik egy alumíniumból és bronzból készült tárgy is: Subodh Gupta Koweit to Delhi (2006) c. műve, mely bőröndöket ábrázol egy szállítókocsin.

5. terem: Absztrakciók: „Csak azért találjuk a festményeket érdekesnek, mert mindig olyan dolgokat keresünk, amik hasonlónak tűnnek hozzánk… Ha semmit nem találunk, akkor frusztráltak leszünk, és ez izgalomban és érdeklődésben tart bennünket.” – mondta Gerhard Richter 2002-ben. Ezek a szavai határozzák meg a kontextust. Abstraktes Bild c. képe mellett nagy kínai alkotások függenek, melyek a tiszta absztrakciótól a figurálisabb művekig mutatnak. Mindegyik arra csábítja a nézőt, hogy felismerjen rajtuk valamit, akár egy arcot vagy egy figura körvonalait.

6. terem: Arcok: Portrék eklektikus válogatását láthatjuk, ez a terem az emberi arcot „ünnepli”, és egy időben ezzel kérdéseket vet fel történelmi, kulturális és társadalmi előítéleteinkről. Banksy Fetish Lady c. képe felkavarja elképzelésünket a tradícióról; Kim Dong-Yoo Mao Marilyn c. képe találó kommentár a Nyugati és a Keleti hírességek kultúrájára.

7. terem: Mi tesz minket azzá, akik vagyunk? A válogatás a kulturális identitás kritikája, itt szerepel többek közt Wang Guangyi ironikus propaganda posztere és Zho Tiahai szatírikus Napóleonja.

8. terem: Op art keletről és nyugatról: Bridget Riley 1989-es Tambourine c. op art darabja adja meg az alaphangot az utolsó teremnek. Nagyon érdekesnek találtam Bassem Alsharqi “Jeddah Barcodes” c. képét 2010-ből, mely 36 vonalkód darabból áll – próbáltam ezeket leolvasni a telefonommal, de nem sikerült. Továbbá ebben a részben is szerepel egy fa objektum: Ai Weiwei: „Table with Three Legs” Qing Dynasty.

 

A BASMOCA Virtual Museumnak nem csak a Second Life megjelenése tanulságos, hanem az ez alapján létrehozott weboldal is. A http://basmoca.com/ oldalon bemutatják a múzeumot és céljait, a kiállításon szereplő művészek rövid életrajzát, és a képeket ilyen formában is megnézhetjük.

 

6.5. Nordan Art Gallery

A Nordan Art Gallery[32] esetében nem csak az épület virtuális, hanem a benne szereplő alkotások egy része is. Ez a galéria tehát Second Life művészek időszaki kiállítóhelye, így nem meglepő módon minden alkotás mellett egy Second Life avatar név szerepel, nem pedig tulajdonnév.

Az épület a témához hűen nagyon modern, egyes termeket például csövekben helyeztek el. Több szintes, ezért a földszinti bejárattól teleportálással lehet eljutni a galéria egyes részeihez. Az eljövetelt, illetve közlekedést a kiállítóterek között viszont problémásnak éreztem. Könnyen megoldható lenne, hogy minden tárlatról lehessen teleportálni a másikra, de ez jelenleg nem tűnik megoldottnak.

Még kiállítási katalógust is összeállítottak az SL művekből, amely a padon és a földön hever. Erre rákattintva a Nordan Art ISSUU profiljára jutunk, ahol a 2010-2011-es katalógust lapozhatjuk végig jelenleg.[33] Ebben szerepelnek a kiállítási plakátok a dátummal, hogy mikor voltak a galériában megtekinthetőek. Továbbá a művészektől egy-egy alkotás, és egy kis leírás például arról, hogy korábban láthattunk-e már kiállítást máshol a Second Life-on belül a művésztől.

Pont emiatt az alaposság miatt tartom érdekesnek, hogy a virtuális épületben nem minden kiállításnál találhatunk információs kártyákat. A cím és a vételár (Linden Dollárban) viszont minden egyes mű mellett szerepel.

14. ábra: Igor Ballyhoo Dark Angel c. szobra

 

Belépve a galériába, szemünk elé tárul Igor Ballyhoo Dark Angel c. szobra, színes üvegablakok előtt, ami kellemes benyomást kelt. A kompozíció a kétkarú lépcső pihenőjéből is nagyon szépen látszik, tudatos kompozícióra vall.

Az első emeleten találtam a „Fill the Mountain, typote Beck” c. kiállítást, magukat folyamatosan lapozó piros oldalakkal, amelyeken rajzok szerepeltek. A másik szárnyban pedig „Polystyrene Mandala” installációját parafára festett fehér robotokkal. Mellette a „window portrait” mozgó képeivel.

15. ábra: Reassemble kiállítás, a tévéken valódi videókkal

 

A galériában egészen nagy helyet, több emeletet foglalt el a Reassemble kiállítás, melynek alkotói a valóságban is hoznak létre műveket.[34] Itt már leírás is szerepelt az alkotókról: Sheena Vallely és John Say audió és vizuális elemek felhasználásával foglalkozik. Képeiket utcán talált hulladékokból rakják össze (ami főként érdekes SL környezetben), egyszerű kézinyomásos technikával alakítják a talált tárgyakat könyvekké és nyomatokká. Azért kerülik a bonyolult nyomdai eljárásokat, hogy ne vesszen el a munkáik spontaneitása. Alkotásaikkal találkozhatunk például a Tate és a Metropolitan könyvtárában, a Birmingham múzeum és művészeti galériában, a Brighton és a Herfordshire Egyetemen stb.

A tetőn lévő installáció, egy burkot mutatott, melyre rákattintva olvashattuk a magyarázatát. Simotron Aquila[35] készítette „No distance” címmel, és az installációval arra szeretett volna reflektálni, hogyan kommunikálunk, és hogy beszélünk magunkról: töredékesen, pillanatnyian, névtelenül. A fizikai távolságok kezdenek eltűnni, és már nem törődünk a határokkal.

Szintén Aquila készített egy tenger installációt „La mer” címmel, mely hullámokra emlékeztető felfüggesztett papírokból és üzeneteket tartalmazó üvegekből áll. Ezekben az üvegekben igazi üzeneteket olvashattunk a művészről.

Online formában egy blog tudósít a Nordan Art Gallery híreiről[36], ahol nem csak az időszaki kiállításokról, hanem más SL művészekről is olvashatunk. A blogbejegyzések 2010 augusztusáig olvasható vissza, kategáriái közé tartoznak például a megnyitók, interjúk, divat, zene.

7. Összegzés

A Second Life rövid történeti ismertetése után a virtuális múzeumok és galériák előnyeit igyekeztem összegyűjteni, kitérve a vizuálisan nevelő hatásukra. Cikkem fő fejezetében 5 galéria/múzeum 10 kiállításának ismertetésére vállalkoztam, melyek között különböző változatokat találhattunk a valóságos és virtuális elemek arányára: valóságos kiállítás virtualizált megjelenítése, virtuális épületben valóságban is létező képek kiállítása, virtuális épületben csak virtuálisan létező művek gyűjteménye. Megfigyelésem szerint a virtuális világ lehetőségeinek a kihasználása is egyenesen arányosan nőtt az előző sorrenddel (pl. interaktív elemek, teleportálás lehetősége). Összességében a Second Life-ot egy jó lehetőségnek tartom a szabadidő kellemes eltöltéséhez és egyben a fejlesztéshez.

 

Irodalom

• Douglas, Scandal: Egy békésebb Párizs In: SL Hungary Magazin 2010. november, 4-5. o. URL: http://bit.ly/HecXL7 Hozzáférés ideje: 2011. november 28.
• Douglas, Scandal: Kultúrák, ünnepek In: SL Hungary Magazin 2010. november, 17. o. URL: http://bit.ly/HecXL7 Hozzáférés ideje: 2011. november 28.
• Frank Lloyd Wright Foundation Establishes Licensing Agreement with Frank Lloyd Wright Virtual Museum in Second Life (2010.01.28.) URL: http://bit.ly/HkitPo Hozzáférés ideje: 2011. november 28.
• Hackett, Pat szerk.: Andy Warhol Diaries Friday, March 27, 1981 [New York: Warner Books, 1989], 367 o.
• Hof, Robert D.: My Virtual Life In: Business Week. (2006. május 1.) URL: http://buswk.co/UJXbD Hozzáférés ideje: 2011. november 28.
• Kárpáti Andrea: Kutatási irányzatok és módszerek az esztétikai nevelésben II. című prezentáció, elhangzott az ELTE PPK Előadássorozat kurzusán 2011.10.05-én.
• Nekem 7 közösség blogja: Emlékezz! 1956. október 23. URL: http://bit.ly/HJw0P0 Hozzáférés ideje: 2011. november 28.
• Nordenskiold, Flora: Norden Art: A Retrospective 2010 to 2011. URL: http://bit.ly/HJYAkp Hozzáférés ideje: 2011. november 28.
• Poliatevska, Hera: A Frank Lloyd Wright Múzeum – ahol a virtuális és a valós építészet összeér (2010.02.08.) http://bit.ly/Hl8JUv Hozzáférés ideje: 2011. november 28.
• Poliatevska, Hera: Linden Díj 2010: virtuális kiállítás-szervező In SLHungary Magazin (2010.06.07) URL: http://bit.ly/I03IRl Hozzáférés ideje: 2011. november 28.
• Poliatevska, Hera: Virtuális Múzeumok Éjszakája: A replika és a szimuláció (2010.06.19.) SL Hungary Magazin URL: http://bit.ly/HTKmvl Hozzáférés ideje: 2011. november 28.
• Rab Árpád: Digitális kultúra – A digitalizált és a digitális platformon létrejött kultúra In: Pintér Róbert szerk.: Az információs társadalom. Tankönyv, Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007., 183. o.
• Renaissance Gallery featured in Destination Guide In: The Chilbo Road Press (2010.04.07.) URL: http://bit.ly/dawTbe Hozzáférés ideje: 2011. november 28.
• Tomlinson, Janis: Natural Histories: Recent Work by Virginia Bradley September 7 – December 4 2011, Old College Gallery URL: http://bit.ly/HdEfRg Hozzáférés ideje: 2011. november 28.
• University of Delaware: Exhibition and symposium to focus on black music and its traditions (2009.08.18.) URL: http://bit.ly/HdEfRg Hozzáférés ideje: 2011. november 28.
• University of Delaware: University Museums: Old College Gallery: Natural Histories c. kiállítás ismertetője URL: http://bit.ly/HnyKz5 Hozzáférés ideje: 2011. november 28.

 

Weboldalak

• LindenLab: http://lindenlab.com/
• Kama Kuik: http://kuik.pl/
• Keith Morrison: http://www.keithmorrison.com/
• Kolory & Twarze kiállítás: http://www.koloryitwarze.art.pl/
• Nordan Art Gallery blog http://nordanomjorden.wordpress.com
• University of Delaware in Second Life: http://www.udel.edu/secondlife/
• University of Delaware University Museums: http://www.udel.edu/museums/
• Virginia Bradley: www.virginiabradley.com

Second Life Wiki

• History szócikk: http://wiki.secondlife.com/wiki/History
• Linden Lab Official: Teens in Second Life szócikk: http://wiki.secondlife.com/wiki/Linden_Lab_Official:Teens_in_Second_Life
• Teen Second Life szócikk: http://en.wikipedia.org/wiki/Teen_Second_Life

 

Second Life helyszínek

• Andy Warhol: Behind the camera c. kiállítás: http://secondlife.com/destination/andy-warhol-behind-the-camera
• BASMOCA Virtual Museum: http://secondlife.com/destination/basmoca-virtual-museum
• Drezdai Zwinger: http://slurl.com/secondlife/Dresden%20Gallery/128/128/25
• Galeria Mactelo: http://secondlife.com/destination/mactelo-gallery
• Nordan om Jordan: http://secondlife.com/destination/nordan-art-gallery
• Renaissance Gallery: http://secondlife.com/destination/renaissance-gallery

 

Kiemelt Art kategóriájú helyek a „Destination Guide” alapján

http://bit.ly/a5yrHZ Hozzáférés ideje: 2011-11-27

További, kisebb galériák elérhetősége az Art Galleries of SL gyűjtőhelyen: http://sasun.info/artgalleriesofsl.htm (2011-11-27)



Hozzászólás letiltva